"A kérdésre egyre inkább csak nemmel tudunk felelni. Az IBUSZ Veszprém megyei kirendeltsége kényszerít bennünket arra, hogy a nyilvánossághoz forduljunk" - írja egy elkeseredett, ám lelkes Index olvasó. Mindazt, mi belőle kifakadt, mi most közzétesszük.

Kilenc település (Királyszentistván, Sóly, Vilonya, Veszprém, Tagyon, Zánka, Monoszló, Nagyvázsony, Tótvázsony) református egyházaiból verbuválódott az a csoport, amelyik egy horvátországi csereprogramra kapott támogatást a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumtól. A táborhely lekötéséhez, információk begyűjtéséhez az IBUSZ Veszprémi Kirendeltségéhez fordultunk. Különösen fontos volt számunkra, hogy a táborhelyen, amit ajánlanak, van-e konyha, meleg víz, közösségi helyiség. Nem mindegy, hogy közel negyven 7-22 éves gyereket és fiatalt hova viszünk táborozni, milyen körülmények várják őket. Többször rákérdeztünk a számunkra fontos kérdésekre: meleg víz, konyha, közösségi helyiség… (konyhára azért volt szükségünk, mert takarékosságból készételt vittünk, amit csak melegíteni akartunk - volna...)

Az IBUSZ-iroda munkatársai megnyugtattak bennünket (mint kiderült, egy Camptours-prospektus alapján), az ajánlott táborhely rendelkezik a kérdezett infrastruktúrával.

Befizettük a szállásdíjat (diákoknak kedvezménnyel – ez még később fontos momentum lesz). Megérkezésünkkor döbbenten tapasztaltuk, hogy az ajánlott campingben NINCS konyha, meleg vízzel alig-alig találkoztunk, közösségi helyiségnek pedig nyoma sincs.

Gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy mit jelent ez: nem tudunk főzni, nem tudunk hol összejönni, közösségi programokat szervezni (ez rossz idő esetén különösen kellemetlen volt - a tábor ideje alatt szinte végig zuhogott az eső), a gyerekek nem tudnak rendesen tusolni (hidegben kifejezetten jól esett a hideg víz). Ha ezt előre tudjuk, akkor vagy nem fogadjuk el a kínált szálláshelyet, vagy úgy készülünk fel, hogy viszünk magunkkal gázzsámolyt, közösségi pavilonokat stb.

Az igazi hideg zuhany azonban (egy nappal korábbi) hazainduláskor ért bennünket. Az akkor számunkra új szereplő, a Camptours értesített bennünket, hogy "különbség van a befizetett szállásdíj és az utazókontingens adatai között". Kérik, hogy a különbözetet helyben rendezzük. A camping - rendkívül megértő - vezetőjével történt egyeztetés után sikerült rekonstruálni az eseményeket. A camping szerint mi kevesebbet fizettünk.

A Camptours szerint valóban, 13.80 Euro a különbözet. A camping erre csinált egy részletezést: a különbözet szerintük mintegy 400 Euro volt. Hogy miből adódott a kellemetlenség? "Csupán" annyiból, hogy mi Magyarországon - jóhiszeműen, az utazási iroda árlistája alapján - az IBUSZ-nál minden diákra kedvezményes szállásdíjat fizettünk. Na ilyet viszont Horvátországban nem ismernek. Ott van 12 év alatt ingyen szállás a campingben, 12-14 évesnek gyerekjegy, de azon felül bizony mindenki felnőttnek számít. Az más kérdés, hogy a camping vezetője adhat kedvezményt - pl. nagylétszámú csoport esetén - de erre őt senki nem kérte Magyarországról.

Mint a derék horvátok elmondták, nem először tapasztalnak ilyen "lazaságot" a magyarországi utazási irodák esetében. Tőlük most is csak annyit kérdeztek: küldenének egy 40 fős csoportot, van számukra hely? A camping vezetői szerint ennyit, semmi többet nem kérdeztek. Se meleg vizet, se konyhát, se árakat. Semmi többet... (ennyire vette egy 100 éves iroda komolyan 9 település fiataljait, gyerekeit.)

A helyzetet persze megoldottuk valahogy: mivel a rossz idő miatt egy nappal korábban eljöttünk, a camping nagyvonalúan elnézte a 400 Eurót (még így sem voltak az árlistájuk szerinti pénzüknél).

A másik kínos helyzet megoldása, a főzés, szintén a camping vezetőségének jóindulatán múlt: szerencsénkre a camping főnök vezetett egy éttermet is. Látva kínos helyzetünket és a gyerekeket, megengedte, hogy az igen elegáns éttermében megfőzzessük a konzervjeinket (azért fizetni valamit a konyhásoknak természetesen kellett).

A meleg víz- és a közösségi hely problémánkon nem tudott segíteni: meleg víz hajnalban (esetleg) van, közösségi helyiségek pedig ebben a kempingben sosem voltak...
Idézném az IBUSZ-iroda vezetőjének szavait: "közösségi helyiségek minden campingben vannak Horvátországban". Mint elmondta, ő ismeri a környéket, járt ott. Azért meri ilyen nyugodtan ajánlani.

Bele sem merek gondolni, hogy mi van akkor, ha süt a nap, mi pedig a tervezett időpontban jövünk haza. Akkor szembesülünk a ténnyel: kevesebbet fizettünk...
Vagy mi van, ha egy szőrösebb szívű kemping-vezetővel van dolgunk...
Akinek mondjuk még vendéglője sincs. Hogyan áll a tábor vezetősége a szülők elé?!

Hazajöttünkkor - még a buszon - megfogalmaztunk egy panaszos levelet. Lényegében a fentieket. Kértük benne, hogy az IBUSZ az ÁLTALA JÓNAK LÁTOTT módon kárpótoljon bennünket (ez a gesztus elég gáláns volt részünkről, azt gondolom). A levelet aláírtuk majd bevittük az IBUSZ-irodába. Ott rögtön a Camptours-ra, pontosabban a prospektusukra hárították a felelősséget, és azt mondták, intézkednek.

Ennek már tizedik munkanapja. Azóta intézkednek. Sem válasz, sem telefon, sem egy levél, sem egy bocsi, elnézést vagy valami hasonló. Többször lementem az IBUSZ-hoz rákérdezni, hogy történt-e valami. Van-e válasz, kapunk-e valami "gyógyírt"? Ajánlottam is segítséget, ha nincs ötletük, hogyan tudnák kárpótolni csoportunkat: megyünk mi még (szándékaink szerint) ide-oda Magyarországon, Erdélyben stb. Mondjuk, vállalják át legközelebb a buszköltséget (ahogy kértük az írásban: SAJÁT BELÁTÁSUK szerint kárpótoljanak bennünket).

Eddig úgy érzem, hogy toleránsak voltunk, jómagam is türelmesen (inkább szomorúan) viseltem a csalódást. Ehelyett a folyamatos hárítás (Camptours stb.). Közben: "kedves" (tudják, az a tipikus cicababa-típusú!) mosoly, éppen betoppanó kolléganő szatyrában található bevásárlás-eredmény elmélyült tanulmányozása, félvállról odavetett mondat: "majd jövő héten lesz főnök! Majd telefonálunk!" A legdühítőbb mondat ez volt: "eddig nem foglalkoztunk kempingekkel!" - mintegy magyarázatként, foghegyről. Mintha ez vigasztalna bárkit is.

Na itt jöttem el az irodából (féltem, hogy felmegy bennem a pumpa). Ekkor gondoltam, hogy a nyilvánossághoz fordulok. Eddig - kb. 25 alkalommal - vezettem tábort belföldön és határokon túl egyaránt. Mindenhova elmentem, megnéztem a leendő táborhelyet. Került, amibe került. Olyan-e, amilyennek elmondták, leírták. Jobb, ha látja az ember személyesen. Gondoltam ezt az időt magamnak, a kiadásokat pedig a csoportnak ezúttal megspórolom. Végül is azért van egy utazási iroda, hogy pontos megbízható információkat adjon, nem?!!?
Főleg, ha 100 éves már!

Arra nem gondoltam, hogy egy nagy múltú iroda meg meri tenni, hogy - miután panasz van - semmibe vesz egy gyermek- és ifjúsági csoportot. Negyven embert (szülőkkel, családokkal az már legalább 160 ember - az egyik faluban pont ennyien laknak)!

Őszintén remélem - a csoport nevében is -, hogy nem engedi meg magának az IBUSZ, hogy ennyiben maradjon ügyünk. Várom a segítségüket a legközelebbi utazásunk esetén! Persze nem a szállásban. Azt inkább megoldjuk magunk. Viszont a buszköltségben pl. tudnának segíteni. Ennyit szerintem megérdemlünk. Ígérem, azt is megírom majd.
Örömmel...

Fábry Szabolcs
vallástanár, táborvezető