Hetvenegy nap nagy idő. Buli nélkül kegyetlen, szex nélkül aggasztó, élő veszprémi kézilabda nélkül pedig szinte elviselhetetlen. Majdnem három hónap telt el az utolsó edzés és az első hazai barátságos meccs között és már kezdtek gyanús tünetek mutatkozni rajtam: mintha egyre több lámpabúrát cseréltek volna kézilabdára, szinte minden mobiltelefon dallama egy Fotex-nótára van állítva, Élesek a kések, finom a Pásztortarhonya és többet olvasok Csoknyai Vitéz Mihályt.

Tegnap óta ugyanolyan jól vagyok, mint az a több száz társam, aki kilátogatott a görög bajnok elleni ünnepi edzőmeccsre. Szokásos látvány fogadott: a csarnok előtt százan állnak jegyért sorban, a régi oldalt és a C szektort megtöltik a bérletesek, de az új oldal "újdonsült" szurkolóinak nagy része ismételten igazolatlanul hiányzott! (Ez megérne egy külön prédikációt, de most csak hirtelen felindultságból tudnék erről írni.)

Az első traumát, miszerint nincs nyitva a büfé, így már a meccs előtt hatalmas sor kígyózott a férfi WC mosdója előtt, majdnem überelte a csapat megszeppent védekezése. Manaszkov és Tucskin góljára számítottunk, de az már bosszantó volt, hogy a hellén beállós zavartalanul rohangálhatott a hatosunkon, két gólos előnyhöz juttatva csapatát. Nándi pedig nagyon jól védett, Lazarov is becsületesen védekezett - még nem is fújtak a bírók, már tette is fel a kezét -, de hiába, ha a ziccereink kimaradtak.

A tinilányok rémületét csak fokozta, amikor felfedeztek Iványcsik Gergő lábán egy méretes tetkót. Lassan azért fordítottunk és növeltük is az előnyünket.

Élvezet volt nézni, ahogy Csoki és Pepi Manaszkov cinkos összekacsintásai felidézték a tavaly őszi közös bulit a Mythosban, vagy amikor a gúnárnyakú Tucskin mazsorettbábuként az átlövéseit fogó Sterbik mackós mozdulatait parodizálta a felező vonalnál. Hát hiába, a csapatnak nem csak az eredményeket kell megköszönni, hanem azt is, hogy ilyen nagyszerű arcokat - akik mellesleg kitűnő kézilabdázók - élőben láthatunk kicsiny csarnokunkban.

Összességében elmondható, hogy jobbnak tűnik a csapat a tavalyi hasonló időszakinál. Lényegesen több figurát mutattak be a fiúk, Lazarov beilleszkedett, de még izgul a befejezéseknél és védekezésben is határozottabbnak kell lennie, Mohácsi meglepően lendületes, gyors játékot mutatott be, de biztos góljai ellenére önzőnek tűnt, még nem érzi a csapatjátékot, szerintem Zovko ezért is hozta le (kétszer), na meg Gergő vádliján is mosolyog az a napocska.

Hátra lehet dőlni, lehet spórolni a külföldi turnékra, na meg elkezdhetünk gondolkodni azon, hogyan szerzünk jegyet a haveroknak az idei BL-döntőre...