Emelkedő nemzetté váltunk. Kezdtük értékelni önmagunkat. Azt hittük, a múltra talán rácsukhatjuk az ajtót. De alig tette meg az új évezred az első lépéseket, nemzetünk balsorsú XX. százada vissza-visszatér, mert még mindig vannak, akik visszahívják.

"Történelem az, amit átélsz. A többi legfeljebb csak érettségi tétel." - gondolják sokan, s részben igazuk van. Nem a múltban kell élni, pláne nem a múltnak kell élni. De vannak események, melyeket feledni nem szabad, s kanyarok a történelemben, melyeket kiegyenesíteni nem csak hamisítás, de bűn is egyben.

Most úgy alakult, hogy egyszerre mindenkinek sürgős lett feltárni a III-as ügyosztályt, persze pártállástól függően ezt ki-ki másként kívánja véghezvinni. Következményei kiszámíthatatlanok. Az első kisebb családi tragédia már meg is történt. Pokorni Zoltán lemondása - véleményem szerint - helyes cselekedet volt. Nem csak emberileg, de stratégiailag is. Bár nem hinném, hogy Medgyessy Péterre és bajtársaira késztető hatást gyakorol, annál inkább megelőzte vele a Fideszes politikus a céltáblává válást.

Érdekes az emberi gondolkodás. Mindössze néhány évtizede annak, hogy brutális módszerekkel harcoltak a kommunizmus dicsőségéért azok, akiket most - immár másodszor - egy demokratikus választás során visszaszavazott a birkaagyú nép a hatalomba. Vajon miért? Ennyire feledékenyek egyesek? Vagy ennyire meg lehet téveszteni emberek millióit? Gyanítom, hogy mindkettő igaz, de ez utóbbi leginkább.

A média hatalom. TV, sajtó, rádió. Pont ebben a sorrendben. A rádió már nem játszik akkora tömegformáló szerepet, mint régen, a TV viszont nem csak az otthonokba, de a tudatba is beköltözött. A recept egyszerű: primitív filmsorozatok (tisztelet az igen ritka kivételnek) „nézetésével” kipipáltatni az átlagember napi televíziós adagját, s célzott, igen komolyan tervezett egyoldalú informálással, gyakran dezinformálással beállítani azt a világképet, melyet a médiatulajdonosok és azok érdekcsoportja megfelelőnek ítél. Mi pedig benne vagyunk a hálózat csapdájában. A "hálózat" ezekben a napokban más értelmet is nyert, de továbbra is nyugodtan használható arra a csoportosulásra, melynek egyáltalán nem az az érdeke, hogy ebben az országban nemzeti felemelkedés történjen.

Medgyessy Péter ennek a hálózatnak pillanatnyilag a frontembere. Reklám ez is, mint minden más. Valaki kell, aki mosolyog, hogy megvegyük a fogkrémet, meg a margarint. Soros miniszterelnökünk arra kellett, hogy a hálózat megnyerje a választásokat. A háttérben eddig is ott voltak. Rendeztek taxis blokádot, küldték gazdaságilag majdnem padlóra az Antall kormányt, csak, hogy visszakerüljenek a hatalomba. Mert a hatalom akkor teljes, ha kormányzással párosul. Így talált egymásra ismét a bevált páros: a hálózati múlttal, politikai veteránokkal rendelkező MSZP és a gazdasági életet háttérből irányító SZDSZ.

Persze ez a felosztás már nem ilyen egyértelmű, mert nagy a mozgolódás. Csak arra kell ügyelni, hogy az előrébb levő hajón mindig többen legyenek, de a másik se maradjon le. Jól jön kormányalakításkor. Medgyessy Péter pedig - mint egy reklám során - ennek a párosnak az "arca". Üde mosoly, sportos alkat, életkora pont jó: érett, tapasztalt, de még nem túl öreg. Ő mutatja az utat a népnek, hogy most épp merre evezzünk.

De tévedés ne essék. Igaz, hogy mi evezünk, de a hajót nem mi irányítjuk. Nem is Medgyessy. Na, de ez kit érdekel. Jó szelünk van, száz napig biztos, az égiek (értsd: a nyugat) velünk vannak, még a pápa is áldását adta a hajókázásra. Ja, hogy őneki teljesen mindegy, ki kormányoz, csak a bárányok békében hallgassanak? Sebaj. A hajóhad halad, a hálózat újra él és mi, evezősök dalolva sodródunk az Európai Unióba.

A hangsúly a sodródáson van. Hiszen egy nemzeti érdekeket védő kapitány (miniszterelnök) mellett nem az égiek kénye-kedve szerint, hozzájuk igazodva, nekik evezve (csaholva) kerülnénk be egy tényleg nagyszerű európai közösségbe. Így viszont - úgy érzem - országunk számára az lesz a legkisebb baj, hogy a kormány "arca" ügynökmúlttal rendelkezik. Őt leváltják majd új "arcok", frissek és üdék. Mi pedig az evező mellett elgondolkodhatunk, meddig akarunk még a hálózat csapdájában maradni.

Péter Hunor hunor@index.hu