Mondják: a pénznek márpedig igen is van szaga. Ahogy a szegénységnek is. Akkor lennie kell az életnek és a halálnak is. No, de milyen? Ezekben a kemence-forróságú nyári napokban ne beszéljünk másról, mint az életről. S, annak minden érzékszerveinket ingerlő megnyilvánulásairól. Úgy tűnik, az élet kezdete valahol az ábécé közepén sarjad. Az em betű körül. Így; eM, mint Murak - tanítják lassan elsőseinket a városban.

Amerre ő jár, nyomában az élet, mondják a veszprémi fiatalok. Talán igazuk is van. Ez az ő életük, ilyen az ő életük. Ami leginkább rendben van, az maga a "nagy Murak", mert ő teszi a dolgát. Azt, ami rendeltetett számára, meg amihez van is tehetsége. Egy évtized alatt megmutatta azt is, hogyan lehet kultúr-misszionáriusi és szervezőzsonglőri állami és civil babérokat learatva egy egész (bel)várost kocsmává emelni.

Most legutóbb: az utcazenészként induló utcazenévé konzumálódott (tessék figyelni a finom nyelvi, de óriási tartalmi különbségre) jelenséget nappal és este és éjjel, szóval mindig zajszennyezésként éli meg a belváros-lakó. Estére eljut odáig is, hogy a szennyezés már nem csak hallójáratait tölti ki a jó polgári fülzsír társaságában: a kutyaszarral elvegyülő húgy és hányás komoly kihívást jelent a manőverezésben a Billapostaaluljáró-háromszögben. Arról nem is szólva, hogy, hát ez is az élet szaga.

Kicsit korábban: az ügyfélkörükben, de legalábbis az állapot szerinti válogatásban azonosnak nevezhető intézmények közül (DC = Diák Centrum, DC = Detox Center, na, persze nem lennénk igazságosak, ha nem említenénk DC = Departement Center) az egyikhez ismételten kötődik eM. Ismételten csak teszi a dolgát. Ott, ahol a veszprémi fiatalok nem, csak az egyetemi polgárság szívhatja magába a tuc-tuc vagy éppen más zenei kíséretbe göngyölt (fűt, fát ne szólj szám) szagát az életnek. Harsányság belül, majd kívül a szelídnevű utcák kövén, a nem annyira bel-városlakók vicsorgása közepette.

Sokkal korábban: akkor még csapatjátékosként keveredett eM az első devianciagyár (ahogy némelyek nevezik a zenés táncos szórakozóhelyeket) környékére, de ez nem csorbítja érdemeit. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: felismerte az igényeket és a maga lehetőségei szerint, és eszközeivel válaszolt ezekre. Pont, mint, ahogy a piac szereplői teszik. Létrejött Veszprém első országos hírű kocsmaklubja. Több osztályt elballagtatott a műintézmény, míg át nem kellett lényegülnie - a tudósítások szerint hitelességi problémák okán. Mindenesetre hosszú éveken át volt zaj is, seggrészegség is, no, meg persze az ifjúság önfeledt szórakozásának színtere. Hiába, az élet mindig utat tör magának.

Közben: a Hajógyári szigeten tűnik fel az élet Maga; megmentve számosakat a szörnyű szomjhalál karmaiból, hasonlóképpen a magát mindig megtörténtnek neveztető fesztiválon való hordócsapolással. Szagok, hangok, fények és miegymás ezeken a helyeken erőteljesebben és feltartóztathatatlanabbul, mint a pokol bugyrainál is mélyebben lévő tősgyökerességét fitogtató söntésben.

Veszprémi fiatalok, szólít az élet! Hát éljetek! Adassék meg számotokra mindaz, mire vágytok, emeltessék fel közületek az, kit méltónak ítéltek. S, ha majd felnőttetek, meglátjátok ti is a homlokon túli világot! Meglátjátok; ott is van élet szagostul, mindenestül. Tele gyógyítókkal, tanítókkal, együttérzőkkel, játszókkal és alkotókkal, felelősökkel és persze kocsmárosokkal is.
Bízunk bennetek! Még, ha valami bűzlik is Dániában.

- nomen_est -