Vakkantás Ficak! Én nem tudom, mi van ezekkel a kétlábú, simabőrű gurukkal, de már több napja megőrülnek a második etetés után. Kivonulnak a Vadászmezőkre, ahol egyébként egymást szokták szagolgatni, meg nézegetni. Egy páran felállnak valami sziklaféle magaslatra, aztán nyüszítenek. A többi nyüszít, vagy mozog velük, én meg nem tudok hol pisilni…

Az egész néhány sötétséggel ezelőtt kezdődött, amikor hirtelen összehordták ezeket a sziklaféleségeket. Néztem én a Nagy Fehér Lasztit az égen, de még nem pumpálták fel rendesen. Úgyhogy azért nem nyüszíthetnek, hiszen kinek kell egy félpuha játék? Mellesleg az egyik ilyen bigyót pont a kedvenc pissantóhelyemre tették, így csak hatalmas erőfeszítések árán sikerült elvégezni a dolgomat. A Gazdim el is rángatott onnan. Azóta más ebnek nem is engedték a csurmizást, úgyhogy enyém a kupac. „Vahúr-halom”, így hívom. Csonti, nem?

Úgy egyébként marha sokan tudnak lenni ilyenkor. Kölykök is vannak, azokat csípem, mert irtó jól tudnak vakargatni, és jobban érdeklem őket, mint az emberi üvöltés. Bezzeg a Gazdimra rá sem ismerek. Minden este kivisz a Vadászmezőre, a szájára tapaszt egy ilyen fehér, hosszúkás itató-csövet, vedel, aztán disznó módra röfög. A többi kétlábú is ezt teszi, és jól is érzik magukat, mert vicsorognak végig. Meg rángatóznak, vonyítanak. Kész káosz…

Képzeld, még tűztekerőket is láttam! Ficak haver, az nagyon emberi! Nekik ilyen megnyúlt mancsaik vannak, aminek a vége Piros Harapástól izzik! Lengetik össze-vissza, hogy elaludjon. A többi simabőrű meg annyira izgul, hogy állandóan összeüti a mancsát, ha valamelyiknek elmúlik a harapása. Egy kis falka kétlábú meg ütöget valami izét hozzá, ami baromi hangos, de jó. Képzeld, még a Villanódoboz Szemű (Áfri ember) is kongatott ilyen bigyót, ahelyett, hogy engem vakargatott volna… A Faggató Vékonydonga (Emká ember) meg annyira rángatózott, hogy észre sem vett… Mindegyik Gombpüfölő Kockakukker (Index.veszprem ember) vicsorgóra vette, akit legalábbis láttam.

Azt hiszem ez valami fertőzés lesz. Már próbáltam beszélni az állatorvossal egyik nap, de a nyüszítésem nem hatotta meg. Sőt, ő is rázendített, vicsorgott, és rángatózott. Tegnap már láttam a falkában őt is. Olyan itató-cső tapadt a szájára.

Nem tudom, mi lesz itt, engem már rég beoltottak volna, ha ilyet csinálok. Mondjuk, amíg enni kapok, semmi bajom. Sőt, néha sajnálom, hogy Sötétségfél után általában befejezik, mert elég jól nyüszítenek. Komolyan. Mostanában barátságosabbak is, jót tesz nekik ez a Falkaotikus hangulat, amikor megrángathatják a kanok a szukákat, vedelhetnek, nyüszíthetnek, rázhatják magukat. Pár nap múlva úgyis elmúlik az egész…

Hű, befejezem, mert megyünk ki megint! A Csontvelő legyen veled! Morgantás!

Vahúr