Mostanában a csapból is Medgyessy folyik. Megtudhattuk a sajtóból, hogy a rendszerváltás utáni ötödik kormányfőnk kémelhárító tiszt volt az "átkosban", így a nemzeti jobboldal szerint alkalmatlan arra a pozícióra, amit jelenleg betölt.

A Medgyessy-ügy már több mint egy hete tart, és hatalmas indulatokat kavart föl a közéleti szereplők körében. A történet, véleményem szerint, két kérdést vet fel Medgyessy Péter miniszterelnökségével kapcsolatban: először is azt, hogy betölthetnek-e az elmúlt rendszer "kiszolgálói" felelős tisztségeket az államapparátusban, másodszor pedig, hogy hazudott-e Medgyessy a választóknak?

Látszólag talán az első kérdés tűnhet a súlyosabbnak, pedig az alkotmányos demokráciákban erre igazán egyszerű a válasz. Egyszerűen a Magyar Köztársaság törvényeit, illetve elsősorban az Alkotmányt kell megvizsgálnunk, fennáll-e ilyen kizáró ok.

A magyar törvények szerint aktív és passzív választójoggal rendelkezik (vagyis választható és választó) minden magyar állampolgár, amennyiben elmúlt 18 éves, cselekvőképességében nem korlátozott, illetve jogerős bírósági ítélet nem korlátozza ezen jogait. Ezeken túl minden másfajta tényező, így az elmúlt rendszerben betöltött tisztségek mérlegelésére is a választópolgárok hivatottak, akik szavazataikkal fejezhetik ki véleményüket.

Még ha az Országgyűlés a Fidesz által beterjesztett ügynöktörvény-változatot fogadná is el, amely korlátozná a fent említett személyek aktív választójogát (mellesleg szerintem ezzel megsértve az egyenlőség alkotmányos normáját), ez visszamenőlegesen ekkor sem járhatna jogvesztő hatállyal, így Medgyessy Péternek nem kellene lemondania posztjáról, csak nem lehetne újból ilyenre jelölni.

A második kérdés ellenben jóval kényesebb természetű. Egy a miénknél jóval régebbi demokráciából példákat merítve érdemes megvizsgálnunk az USA történelmét ilyen szempontból. Az eddigi egyetlen lemondatott amerikai államfő, Nixon elnök gyakorlatilag azért kényszerült távozni posztjáról, mert a Watergate-ügyben nem volt őszinte választópolgáraival (az megint más kérdés, hogy ha őszinte lett volna, nem választották volna újra).

Bill Clinton botrányában sem a házasságtörés volt az igazán kényes pont, hanem hogy először hazudott a vizsgálóbizottság előtt Lewinsky kisasszonnyal kapcsolatban, és ebbe csaknem bele is bukott. Ez tehát az igazi kérdés most is: hazudott-e Medgyessy Péter, amikor nem beszélt a választóknak titkosszolgálati múltjáról?

Ő azt állítja, hogy nem, hiszen e ténykedése államtitoknak minősül, így nem fedhette fel azt, amíg titoktartási kötelezettsége alól felmentést nem kapott. A másik oldal természetesen úgy véli, hogy hazudott, és mennie kell (megjegyzés: ebben az esetben is csak maga dönthet így saját belátása szerint, vagy a parlamenti többség vonhatja meg tőle a bizalmat).

Mit szól mindehhez az egyszerű választópolgár? Egy részük azt mondja, ők többé nem tudják a bizalmukat Medgyessybe és pártjába fektetni (ők ezután nem/sem fognak az MSZP-re szavazni), más részük úgy gondolja, ettől még lehet jó miniszterelnök, a legtöbben pedig magasról lesajnálják az egész mizériát úgy, ahogy van.

Engem a magam részéről nem igazán érdekel Medgyessy múltja, sokkal inkább az, hogy milyen miniszterelnök lesz belőle, az egész Medgyessy-affért pedig műbalhénak tartom, ami csak arra hivatott, hogy az igazán fontos kérdésekről elterelje a figyelmet. Remélem, négy év alatt esik majd szó ilyenekről is...

Utóirat: érdekes adalék a Medgyessy-ügyhöz, hogy azóta már városunk lakói is tüntethettek, és tüntettek is miniszterelnökünk lemondásának érdekében. Úgy hallom a demonstrálók az egész Óváros teret megtöltötték, amit a magam részéről igen örvendetesnek tartok - mivel ismét bebizonyosodott, hogy a veszprémieket is lehet nagy tömegben mozgósítani. Egyszer talán a VMK és a Művészetek Háza is képes lesz ilyesmire.

Király Viktor