A labdarúgás nemzetközi elöljárói sokáig tapsikoltak boldogságukban, hiszen szeretett sportáguk egyre népszerűbb lett, ők pedig egyre nagyobb bevételre tettek szert. Az embereket elárasztották jobbnál jobb mérkőzésekkel, napi több órás közvetítésekkel, gigantikus eseményekkel. Sajnos ez a népszerűség leginkább Európára korlátozódott, az öreg földrész élcsapatai hihetetlen mértékben megerősödtek. A világ más pontján játszó tehetségekre azonnal lecsapott egy európai élcsapat (ez a folyamat a mai napig tart). A sportág vezetői mindenképpen változtatni szerettek volna ezen a tényen.

Megkezdődött a nyitás a világ felé. Ennek egyik legfontosabb jele az volt, hogy Amerika és Ázsia is rendezhet(ett) vébét, ahol sikerült is lendíteni a sportág népszerűségén. Az igazi sikert azonban az jelentené, ha Európán (és a brazilokon) kívüli nemzetek is kulcsszerepet játszanának a világ egyik legnagyobb vetélkedésén.

A törekvés olyan jól sikerült, hogy a jelenleg is zajló 2002-es vébén a legjobb 16 csapat mezőnye kiszínesedett: USA, Japán, Szenegál is kvalifikálta magát a második körbe, sőt a házigazda Dél-Korea az elődöntőbe is bejutott. Közben a FIFA a játévezetők behívásával is politizált, a kiváló bajnokságokban edződött európai sípmesterek helyett a világ minden pontjáról verbuvált bírókat, akik a lakhelyükön zajló bajnokság színvonalának megfelelően vezették a találkozókat. A népszerűsítés tehát csak nagy áldozatok árán sikerült, a keletkező botrányok pedig nem tettek jót a labdarúgás jóhírének.

És hogy miként jön ide az amerikai profi kosárlabda?! Nos az NBA vezetői hasonló gondokkal néztek szembe néhány évvel ezelőtt, hiszen a tengerentúl oly népszerű játékot leginkább csak az USA területén belül nézték az emberek. Az amerikai kollégáknak azonban sokkal jobban sikerült a nyitás. Ma már több előkészületi mérkőzést játszanak az Egyesült Államokon kívül, egyre több "külföldi" játékos pattogtat az NBA-ben. Az idei játékosbörzén például 17, azaz tizenhét nem amerikai játékost választottak a csapatok, közölük is kiemelkedett a kínai (!) Yao, aki elsőként kelt el az ún. drafton. A profi bajnokság pedig egyre népszerűbb Európában, Ázsiában, Dél-Amerikában, manapság a nézők csak alig több mint fele amerikai.

Ehhez a sikerhez azonban az NBA elöljáróinak nem kellett belenyúlniuk a játékvezetésbe, nem lökdöstek át "preferált" csapatokat a rájátszásban. Pedig az amerikai vezetők is megtehették volna, hogy az európai nézettség érdekében döntőbe juttattják a Sacramentoi alakulatot, ahol három meghatározó európai kosaras játszik. De ők nem tették meg. Szerencsére.

Úgy hiszem, hogy az öreg földrésznek még mindig van mit tanulnia az Újvilágtól. És ezt nem szabad szégyellni.

KP.