Vannak emberek, akik csupán elhivatottságból képesek szabadidejüket egy olyan cél érdekében feláldozni, amely anyagi hasznot nem hoz. Nem szégyellik a "kilincselést" sem a szponzorok reményében, hiszen a "cél szentesíti az eszközt". Itt meg aztán főleg. Akár az egész ország számíthat rájuk. Rendkívüli véradással már életet is mentettek. Az Index újságírója Pongrácz Istvánnal, a Nitrokémia Véradó Egyesület elnökkel beszélgetett.

Index: A minap a Naplóban olvashattunk egy levelet Öntől. Az érdeklődést felkeltette, de túl rövidre sikeredett.

Pongrácz István: Hát igen, éppen a lényeg maradt le. Azóta beszéltem a főszerkesztővel, elvileg hálásnak kellett volna lennem, hogy megjelent az iromány, gyakorlatilag nem ment. Sőt. De mindegy, most legalább nem kellett hónapokat várnunk. Csonkítva ugyan, de beletették. A szponzoraink nem szerepelhettek, mert reklám. Pedig nélkülük már régen nem lennénk.

Index: Úgy hallottam, nem könnyű a helyzetük mostanában.

P.I.: Már a rendszerváltás óta nem könnyű, azóta amióta a Nitrokémia helyzete romlani kezdett. Ma már csak a nevünket köszönhetjük nekik, mást nem nagyon. Véradókat nemigen engednek ki, mert mi van, ha délelőtt leadja a vért, délután meg rosszul lesz, és felrobbantja a gyárat? Így gondolkodnak. Bár az igazat megvallva, az egyesület létszámcsökkenésének nem csak ez az oka, komoly munkaerő-leépítések is voltak a gyárban.

Index: Akkor miből tartják fenn magukat?

P.I: Non-profit szervezetként működünk. A háromszáz forintos éves tagdíjat máig nem sikerült felemelnünk. A helyi vállalkozók is segítenek minket. Van, aki pogácsát ad, van, aki sört. Volt aki megtehette volna, hogy segít, de nemet mondott. A pénzért való könyörgés elég fárasztó, és a sok ismerős miatt, okoz néha meglepetéseket. A minap viszont olyantól kaptunk segítséget, akitől nem vártuk. Ez mindig nagyon jó érzés.

Index: Nemrég kirándulni is voltak, ilyen nagy az összetartás?

P.I: Igen, nálunk fontos az összetartás, ezért szervezünk véradó ünnepségeket is. Sok múlik ezen, hiszen a meghívók szerkesztése is baráti alapon megy, szívességből gépelik nekünk. Nálunk például az is szokás, hogyha valaki olyan jön vért adni, akiről tudjuk, hogy otthon gyerekek várják, küldünk vele csokit nekik. Ettől családias a hangulat.
Immár kilenc éve létezünk, mára eljutottunk odáig, hogy a Nike Szállón kaptunk egy szekrényt. Ugyan közös a polgárőrökkel, de legalább nem a saját garázsomban, vagy a kamrámban kell tárolni az egyébként titkos iratokat. Több mint 2000 liter leadott vérmennyiség után azért erre már szükség volt. Hiszen országos szinten kb. a 3.-4. helyen állunk. Kihelyezett véradásainkon kb. 33 liter vér gyűlik össze, ami éves szinten kb. 150 liter. Jövőre például négyszer szeretnénk véradást szervezni.

Index: Veszprémben is?

P.I: Igen, pedig ott általában nem szeretnek vért adni az emberek, mert a plazmafelezéses módszer macerás, sokáig tart, és idegenkednek tőle. Beszéltem a főnővérrel, elvileg lehet vért adni hagyományos módon is, gyakorlatilag nem.

Index: Mikor lesz a következő?

P.I: Szeptemberre tervezzük. Már felvettük a kapcsolatot az önkormányzattal, valaminek történnie kell. Nem könnyű a helyzetünk, de nem adjuk fel! Bárkinek szüksége lehet vérre. Ha tudunk, miért ne segítenénk? Külföldön jó pénzt adnak érte. Mi csak apróságot, mégis jönnek. Ez a szép az egészben...

Szedira