Azt a mindenit! Már majdnem túl vagyok a nehezén. Bár még egy darabig eltart, mire kijöhetek a WC-ről. Tudni illik, hasmenésem van. Hétfő óta minden nap első vagyok a suliban. Anyám azt mondta a stressz miatt. Szerintem inkább a tollforgató kisüsti az oka, amit az innen két sarokra lévő késdobálóban hajtottunk le minden reggel. Éhgyomorra, idegroham ellen. De itt legalább van időm átgondolni a történteket. Hiszen érett leszek, vagy mi a szösz!

Hétfő reggel. Mikor volt már az! Hah… Ritka ideges voltam. Erre nézni kellett a hülye tévét, mert nálunk az a menő. Mármint onnan megtudni az „ítéletet”. Reméltem, hogy lesz az a vitorlázós fogkrém reklám, mert azon mindig röhögök. Elképzelem, mi lenne, ha visszacsapódna a vitorla… Persze nem volt. Helyette megérkezett a szerelmes „CsoVi- CsoVi (dzsászper) Mi”, azaz az én emberem. Aztán nem fogott egyik tollam sem, rosszul töltöttem ki a fejlécet, a szöveggyűjteményemből pont ez a rész hiányzott, és émelyegtem is a kisüstitől. Azért írtam négy és fél oldalt. Szerintem kómában lehettem, mert nem emlékszem semmire. Ja, de! Kirohantam hányni, amikor a Gizi a tizedik oldalt kezdte el…

A kedd már istenesebb volt. Akkor helyből a rotyin indítottam, mert nagyon stresszes vagyok a matektól. De komolyan. Éppen időben értem vissza, bár a többiek fintorait látva még szellőzhettem volna egy kicsit. A Barni bunkó módon hangosan röhögve nézett utánam, míg a helyemre mentem. Arra emlékszem tisztán abból a napból, hogy a Bicaj kijött ide, a WC-re. Aztán én is. Meg a papírfecnire az ülőke alatt. Érdekes volt az állaga, de a matekom meglesz. Talán… Különben agresszív leszek!

Szerda! (Szar, de) Már lassan vége. Végre. Ezt a mait még lazán ledobom, aztán csók, ódon falak! Tojok rátok! Hi-hi! Ez itt most jól jött ki. Tényleg indulnom kéne kifelé. Már nem görcsöl a hasam, és mindjárt idő van. Ma kiszellőztetem magam, mielőtt bemegyek. Érett felnőttként sikkes mosollyal kell kilépnem a folyósóra, éreztetvén, hogy a bűz okozója nem én vagyok. Nnna. Ez az…

Szedira