Egy napon láthattuk, mit is jelent az igazi játék. Magyarország - Fehéroroszország 2-5 (ezt játszotta a labdarúgó nemzeti tizenegy), Magyarország - Norvégia 3-1 (ezt pedig a jégkorong válogatott).

Szerdán este láthattuk mit jelent az, hogy sportteljesítmény. Nagyon jókor tették mindezt a jéghokisok. Újra van kikért lelkesedni, és látható, a magyar szurkoló tudja értékelni a nagy sportetteket. A jégkorong válogatott világszenzációt okozhat, és teszi mindezt minimális állami támogatással. Igazából ez a siker két-három jégkorongcsapat utánpótlásképzésének köszönhető.
Ezzel szemben mit várhatunk a labdarúgóktól, akik csak szenvednek már évek óta, akiknél álom egy kiugró teljesítmény? Láss csodát, a volt Szovjetunió harmadik számú csapatától hazai pályán simán kikaptunk. Ha egy magyar tud küzdeni a jégen, akkor miért nem megy neki a füvön? Pedig sokkal több gyerek focizik Magyarországon, mint amennyi jégkorongozik.
Ha a focisták csak erre képesek, akkor inkább fedett jégcsarnokokat építsünk ebben az országban. Vagy a labdarúgóink vegyenek leckéket abból, hogyan kell önfeláldozóan a labda útjába vetődve menteni, és utolsó lehelletükig küzdeni a megszégyenítő vereségek ellen.
Sajnos láthattuk mit ér a Lisztessel, Királlyal, Dárdaival felálló csapat, míg a SZUPER Levente által irányított jéghokisok csodát műveltek a jégen. Hozzá kell tennem, jégkorong világbajnokság minden évben van, labdarúgó VB pedig csak négyévente. A jégkorongozók évről évre jobbak, és már majdnem ott vannak a világ legjobbjai között. A focisták pedig csak álmodoznak egy tétmeccsről a VB-n, akár egy Norvégiával...

Lang Károly