A közelmúltban, a Veszprémi Egyetemen tartott előadást Sörös István a vizes piramisépítési elmélet megalkotója. Az egész történet úgy kezdődött, hogy Sörös István 1999 májusában meglátott egy képet egy cikkben, ami a piramisok építésének rámpaelméletét illusztrálta. Mint mérnökember az illusztrációra rávágta: ez így nem működik.

Elkezdték érdekelni a piramisok, hiszen - mint elmondta - az nem lehet, hogy egy hibás elmélet magyarázza a világ egyik csodájának is kikiáltott piramisok építését. Egyiptommal kapcsolatos könyveket kezdett el olvasni, képeket nézegetni. Igen hamar rájött a megoldásra: hiszen itt minden vízszintben van.

Kettőszázharminc méter hosszan öt milliméteren belül van a tévedés. Mindez nem egyenesen, hanem körkörösen a piramisok körül. Ezzel megszültetett az elmélet: az ókorban a világtengerek még tizenöt-húsz méterrel magasabb vízszinttel rendelkeztek. A gízai piramisok tövében víz volt, méghozzá a Földközi-tenger vize.

Találtak érdekes hajókat, amikkel nem igazán lehetett hajózni, mivel elég instabilak voltak, viszont emelőként remekül működhettek. Az építési területet tehát vízzel vették körül, és a készülő piramis teteje is egy állandóan szűkülő medence volt, amiben a naphajók dolgoztak. Persze az elmélet sokkal részletesebb, és kitér a vízzáró rétegekre, a hajók pontos használatára, vízszivattyú-rendszerekre.

A Veszprémi Egyetem is kivette a részét a kutatásokból: a Szilikát- és Anyagmérnöki Tanszék fejtette meg a vízzáró rétegek kötőanyagát.

A megjelentetett könyv /Vízben álló piramisok, lebegő kövek/ mindent tartalmaz, tele illusztrációkkal, bizonyítékokkal. A honlapon /www.megalitinfo.hu/ lehet találni képeket, magyarázatokat, és a könyv megrendelésének módja is fellelhető. A mű eddig magyarul, angolul és németül jelent meg, most készül a francia változat. A befolyó bevételeket Sörös István további kutatásokra fogja fordítani, amelyek az elmélet egyetlen gyenge pontját fogják érinteni: a föld alatti szivattyúrendszereket.

(Educatio Press)