- mármint a József Attila Emlékházba, Pesten. Persze, ha be akarnak lépni.

Szerintem a nagy részük, azt sem tudja, ki vagy mi volt Ő. Nekem olyan, mint egy alkonyi fényben szikrázó, aranyszínben ragyogó, messze futó sínpár. Egy tiszta, egyenes gondolat, ami a végtelenbe visz, a valóság fölé emel, józanul a fájdalomtól.

Ez hiányzik a kerületi srácoknak is. Nekik sem jut más, mint haldokló anya, vérvörös vas-valóság, nyomor, háttér, és hideg. Pedig ők is angyalok. Mégha éppen nem születtek költőzseninek, akkor is.

Olvasni kéne nekik. Velük, értük, a jövőjükért. Tőle… érte. Mert Ő KÖLTŐ volt. Április 11-én meg a születése napja. És a költészeté.

szedira