A tangó zenevilágának egyik egyedülálló képviselője, Ernesto Arenson neve már előre is sokat ígér a műfaj kedvelőinek. A Che Tango a 19. században kialakult műfajt kelti életre a mai közönség számára április 9-én, kedden, este 7 órakor a VMK színháztermében.

A három hangszerre, énekre és egy táncospárra hangszerelt tangó előadás letűnt, mégis eleven világot idéz: a századelőről idáig hozott dalokat, a kortalanság fényét vonva az érzelmek köré, amiket ez a tánc szenvedélyesen, mégis elegánsan kifejezni képes. Ez a zene nem egyezik az európai tangó fogalmával, sajátos életmódot tükröz zenéjében, szövegében és tánc-stílusában.

Ernesto Arenson Buenos Aires utcáin, kávézóiban, konzervatóriumában és a budapesti Zeneakadémián tanult. Ott is, itt is tanított. Most újan dolgozza fel a szívéből, véréből csírázó tangókat, milongakat, candobeket. Harmonikázik, énekel, helyes, tört magyarsággal vezeti a műsort és benne a közönséget, a szívet melengető-szorongató, édes-bús hangulatok között. Húzza-nyúzza hangszerét és vallja: „Mi nem megyünk múzeumba, antikváriumba tangóért, mi éljük.”

A végtelenítő érzések kavargásán túl a társulat egy kerek történetet ad elő, s a sztori természetesen itt is a férfi-nő kapcsolatában rejlik. Valójában ez a tangó: ahol a felfűtöttség beszédesebb (a milonga egyik jelentése: szavak), nem csak a mozdulatok kifejezőek, a drámai felépítettség még a szemvillanásokban is ott rejlik. A lágyan beszélő, borzongató vagy tobzódó indulatok mellett precíz mozdulatok jellemzik az előadást. A ragyogó zenei játék és tánc mellett Borges-versek, Buenos Aires-i tangó-sztorik, Carlos Gardel, Astor Piazzola világa elevenednek meg.

És akik mindezt elénk varázsolják:

Ernesto Arenson - művészeti vezető, ének, harmonika, Tóth Marianna - zongora, Keller Tamás - bőgő, Grigoncza Panna - ének, Josip Bartulovic - Kulik Johanna - tánc.