1995-ben Emir Kusturica elkészítette talán máig legjobb filmjét, az Underground-ot, amely a második világháborútól a polgárháborúig mutatta be Jugoszlávia történelmét. Teljesen jogosan az alkotás díjat nyert a velencei filmfesztiválon. Utána a rendezőt kikezdték a történet szemléletéért, mert az bizony nem a nyugati civilizáció elvárásai szerint készült. Akkor elhatározta, hogy következő filmje vidám lesz.

Lett is. Három évvel később mutatták be a Macskajaj című alkotását, amelyet a Duna Televízióban láthattunk múlt pénteken. Ezúttal Kusturica nem nagyon üzent, inkább szórakoztatni akart. Mit szórakoztatni, röhögtetni a közönségét! Elképesztő, hogy két órán keresztül győzte poénokkal, abszurd helyzetekkel egy pillanatnyi üresjárat nélkül. Ezt nem sok komédiáról lehet elmondani.

A cigányság körében játszódó sztori főhőse Matko, a kisstílű szélhámos, aki egy „nagy üzlethez” kéri a cigányvajda Grga Pitic segítségét. Beveszi a balhéba Dadant, a gengsztert, de ő csúnyán átvágja Matkot. Elindul a bonyodalmak sorozata. Nem először forgatott Kusturica cigánytörténetet. Évekkel korábban látott napvilágot A cigányok ideje, amely korántsem volt olyan poénos, mint a Macskajaj, de az is megmutatta, hogy a nehézségek ellenére a cigány egy jókedvű nép.

Persze, csalódtunk volna Kusturicában, ha nem rejti el üzeneteit. A Trabantevő disznó mindent elmond Kelet-Európa második világháború utáni történelméről. Dadan karaktere jól példázza a polgárháború sújtotta Jugoszlávia borzasztó helyzetét. A jellegzetes balkáni környezettel keveredő nyugati kultúra elemei (rádiótelefon, popzene, német márka) fémjelzik a soha el nem múló nyugat-imádatot. Humphrey Bogart Casablanca filmjének rendszeresen visszatérő zárómondata pedig kifejezi a rendező óhaját egy jobb, egy békésebb Jugoszláviáról: Azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete…

Kilgore