Van az ATV televíziónak egy elhíresült adásidő-kitöltője minden pénteken este nyolctól kilencig. Nem nevezném műsornak, mert annak színvonala van. Viszont ennek van címe: Sajtóklub pénteken! Ebből a második szó igaz, mert valóban pénteken kerül sugárzásra.

De miről is van szó? Szóval, a stúdióba beül négy állampolgár (magukat újságíróknak nevezik) és elkezdik dicsőíteni a kormányt és egy ahhoz nagyon közel álló parlamenti pártot. Ez még nem lenne baj, hiszen a magyar történelemben – például a Rákosi-rendszerben – már tapasztaltunk hasonló igenlést a hatalom felé. Az sem zavar, hogy teljesen tehetségtelenek – mondandójukban semmi logika vagy racionalitás nincs. Ilyenek is vannak szép számban a magyar médiában.

Ami viszont felháborító, az a mérhetetlen gyűlölet, amely ömlik belőlük az ellenzéki pártok és azok politikusai felé. Az üzenet egyszerű: aki nem úgy gondolkodik a politikáról, mint ők, az egy büdös kommunista. Röviden szólva: aki nincs velünk, az ellenünk van. (copyright: Rákosi Mátyás) Azért itt megjegyezném, hogy a mostani „igaz” magyarok között szép számmal akadnak olyanok, aki nyolcvankilenc előtt a legnagyobb elánnal védték az akkori rendszert. Ez azonban, úgy látszik, nem gond ennek a négy embernek.

Ezt a kommunistázó retorikát már megszokhattuk az elmúlt tizenhárom esztendőben, de nem ilyen színvonalon. Persze kell bírálni az ellenzéket, mert elkövettek és jelenleg is elképesztő hibákat követnek el, de talán nem szívderítő dolog a megsemmisítésükre felszólítani. A Sajtóklub helyett javasolnék a pénteki összejöveteleiknek egy jobb címet: Két perc gyűlölet. (Orwell után)

De ki ez a négy ember? Van köztük egy hölgy, akit már régóta ismerhetünk, hiszen a nyolcvanas években oszlopos tagja volt a köztévé jelenleg is futó külpolitikai magazinműsorának. Azokban az években e műsornak volt a fő feladata kinyilvánítani hazánk lojalitását a Szovjetunióhoz. (Ezen adás akkori főszerkesztője most szintén borzasztó nagy magyar.) Tudása most abban merül ki, hogy az előző miniszterelnök testi kvalitásait gyalázza. A bajuszos illető valami magát jobboldalinak beállító szánalmas sajtóterméket igazgat. Szerepét kiválóan hozza itt is. Csúsztatásokban senki nem múlja felül: szerinte Budapest első embere azért szélsőbalos, mert nem törli ki Sztálint a főváros díszpolgárainak névsorából. Pedig csak arról van szó, hogy a főpolgármester nem akar történelmet hamisítani. Tudom, ez fáj neki, mert ő és az elvbarátai ebből sportot űznek mostanában. Egy másik alkalommal pedig a boldogságtól remegve közölte, hogy egy ellenzéki politikust a bíróság nagy pénzbüntetésre ítélt egy kormánypártival szemben. (Megjegyezném: első fokon) A harmadik figura egy olyan közszolgálati adó vezető személyisége, amelyet én személy szerint nagyon kedvelek. De legszívesebben elkapcsolnék valamelyik kereskedelmi csatorna hülye, agymosó műsorára, amikor arra gondolok, hogy ő volt az, aki az ellenzéki politikusokat lincseléssel fenyegette meg. Nincs az a civilizált ország, ahol képernyőre engednék egy ilyen elszólás után. A társaság negyedik tagjától csak egyet kérdeznék: tisztázta már magát azok a nagyon súlyos köztörvényes vádak alól, amelyek a sajtóban láttak napvilágot?

Az a pártízezer ember, aki figyelemmel kíséri ezt az adásidő-kitöltőt, bizonyára elégedett. De nem akar az ATV egy műsort készíteni péntek este csúcsidőben, aminek lenne valódi nézettsége?

Még valami: nem attól lesz valaki magyar, ha az asztalra kiteszi a nemzeti lobogót. Attól sem lesz senki igazi magyar, ha március tizenötödike után is viseli a kokárdát. Végül: nem lesz igaz magyar attól sem, ha folyamatosan gyűlöli a másként gondolkodókat. Amíg nem tudunk emberként viselkedni, ne beszéljünk magyarságtudatról. Utoljára pedig fogadjanak el valamit: humorral ne is próbálkozzanak, mert az már végképp nem megy nekik.

Kilgore