Tisztelt Elnök Úr! Ön a Veszprémi 7 Nap 2001. november 16-i számában többek között azt nyilatkozta, hogy "...a bizottság még ez év decemberében meghallgatja mind a négy periodika szerkesztőinek művészeti koncepcióját...

s azok alapján, szigorúan szakmai érvek figyelembevételével választják ki a kiemelt támogatásban részesülő folyóiratot." (Pénz és kultúra) Mi, az Ex Symposion szerkesztői vártuk, hogy ez a meghallgatás megtörténjék, de mind ez idáig semmilyen meghallgatás nem történt, így azt gondoltuk, nyílt levélben fogalmazzuk meg állásfoglalásunkat, terveinket. Ön többek között a következőket is mondotta a Veszprémi 7 Nap újságírójának: "... a rendelkezésre álló keretösszeg nem elegendő ahhoz, hogy mind a négy folyóiratot érdemben támogassuk, ezért annak döntő részét egy lapnak fogjuk adni. Kár lenne tagadnom, hogy véleményem szerint erre jelenleg a Vár Ucca Műhelynek van a legnagyobb esélye, hiszen ők valóban műhelyként léteznek, így az ő munkájukban látom inkább annak lehetőségét, hogy Veszprém szellemi erejét integrálják és megjelenítsék."

Azzal, hogy a pénz nagy részét egy folyóirat kapja, nagyjából egyet is lehetne érteni, ám azzal, hogy ez a Vár Ucca Műhely legyen, a legkevésbé sem. Tudomásom szerint a Kulturális Bizottság sohasem deklarálta, hogy azokat a periodikákat részesíti előnyben, amelyek műhely jelleggel működnek (ennek ellenére az Ex Symposion is műhelyként működik, csak esetleg másként, mint ahogyan Domokos úr elképzeli a műhelyeket), és azt sem, hogy a lapoknak Veszprém szellemi erejét kellene integrálnia.

Nem tudom, miben nyilvánul meg a Vár Ucca Műhely műhely jellege, azzal, amit Fenyvesi Ottó elmondott ugyanebben a cikkben (ti. hogy "...eltökélt szándéka a városhoz kötődő fiatal, tehetséges pályakezdő írók, költők, kritikusok alkotásainak megjelenítése...") az Ex Symposion tíz éve foglalkozik. Az elmúlt tíz évben 23 veszprémi, ill. Veszprém megyei szerzőt közölt (fordítóként vagy önálló alkotóként), többségüket többalkalommal, és mintegy tíz képzőművészt foglalkoztatott az eddig megjelent mintegy húsz tematikus számban. Ezeknek a szerzőknek nagy része az egyetemhez kötődik, azok nyelvi, ill. társadalomtudományi tanszékeihez, de vannak köztük középiskolai tanárok és egyetemi hallgatók is. Az Ex továbbra is az egyetemmel (annak is elsősorban tavaly megnyílt magyar tanszékével) társulva látja azt a műhelymunkát megvalósulni, amelyre feltehetőleg Domokos úr gondol. Erről elvi megállapodás született Szilágyi Zsófiával, a tanszék adjunktusával. (Ez konkrétan közös irodalmi estek szervezésében, a lap tematikájához kapcsolódó írások, fordítások közlésében nyilvánul meg mind a tanszék dolgozói, mind a hallgatók által.) Ami pedig az eddigi műhelymunkát illeti, az részben virtuális volt, részben meg regionális. Az Ex erényt kovácsolva a ritka megjelenésből, olyan tematikus számokat hozott létre (magyar nyelvterületen az elsők között), amelyek némelyike ajánlott irodalom az ország egyetemein Pécstől Kolozsvárig, Újvidéktől, Szegeden keresztül Debrecenig. A név kötelez. Mindenféle amatőr és kezdő dolgokat az Ex nem közölhet (elvétve nyilván megtörtént ez is), mert nevetségessé válik a szakma és az ország nyilvánossága előtt.

Nem tudom, Domokos úr és a Kulturális Bizottság milyen szakmai szempontok alapján dönti el, ki érdemesül a kiemelt támogatásra (magyarán: melyik a legjobb városi periodika), de az Ex bármilyen megmérettetést vállal. Tudomására kívánom továbbá hozni, hogy az Ex álláspontja (amelyet Asztalos István alpolgármesternek elküldtünk) a következő: Minden évben az a periodika kapja a legtöbb támogatást, amelyik a legtöbb pénzt tudta megszerezni az országos alapítványoknál vagy minisztériumoknál. Ez már valamilyen értékről és életképességről tanúskodik, és szerintünk valamivel jobb rendszer, mint az eddigi városi, hogy az a szerkesztőség, aki nincs jelen a kulturális bizottság ülésén (mert mondjuk elfelejtették meghívni, mint tavaly az Ex szerkesztőit) az semmilyen támogatást sem kap.

Tisztelettel: Bozsik Péter Felelős főszerkesztő

Veszprém, 2002.01.16.