Február 22-én jelent meg oldalunkon Pethő Imre Szarban vagyunk, de nagyon című írása, melyet a megjelenés után egyből elküldtünk Veszprém országgyűlési képviselőinek, hogy válaszoljanak, reagáljanak a cikkben felvetett kérdésekre. Kissé megkésve de törve nem most jelentetjük meg Pál Bélának MSZP-s országgyűlési képviselőnek, a KDRFT elnökének a válaszát.
Eötvös Károlyra (író, újságíró, ügyvéd, politikus), valamint Gaal Sándorra (Király-díjas karnagy, zeneszerző, tanár, zeneiskolai igazgató) emlékeznek az Eötvös-napok alkalmából március 10-11-én Veszprémben.
Testvérmegyénk, a németországi Wunsiedel i. Fichtelgebirge körzet porcelánmúzeuma is kiállította remekműveit a Herendi Porcelánművészeti Múzeumban. Az "Alkotó és az alkotás", a kerámia öröksége Európában" című kiállítás megnyitóján március 5-én, szerdán Lasztovicza Jenő, a Veszprém Megyei Közgyűlés elnöke és Talabér Márta megyei alelnök is részt vett.
Elmarad a hagyományos márciusi balatoni vízleeresztés. Olyan kevés csapadék hullott a télen - nyolcvan százalékkal kevesebb mint a sokéves átlag -, hogy a tó vízszintje nem emelkedett meg a szokásos 5-10 centiméterrel.
Szabó Márta Kínában készített fotói láthatók a Dózsavárosi Klubkönyvtárban. A kiállítást Mátyus Károly, a Bakony Fotóklub vezetője nyitja meg március 10-én, hétfőn 17 órakor. A képek március 28-ig tekinthetők meg.
Két év után ismét küzdősportgála volt a megyeszékhelyen. Az ökölvívóknál vendégsikerrel, míg a thai bokszban látványos hazai győzelmekkel zárult a szombati Havanna boksz- és thai-boksz gála.
Bár a politika mára tövig elkoptatta a példátlan szót, mégsem mondhatok mást: a tizenhárom év alatt, amit a veszprémi közgyűlésben eltöltöttem, nem láttam példát arra, ami tegnap a Kossuth-teremben történt. Nem láttam példát arra, hogy a többség egy nagyon kényes, mert emberek sorsáról döntő ügyben ügyrendi eszközökkel belefojtotta a kisebbségbe a szót.
Mivel töltsük a vasárnapot? Egy olyan, egész héten át nyitva tartó boltban dolgozom, amely az egyik veszprémi üzletközpontban található. Vasárnaponta gyakran csodálkozom, hogy sokan kirándulás vagy múzeumlátogatás helyett a hipermarketek rideg, fogyasztásközpontú világát részesítik előnyben. Magamban sokszor elátkoztam már ezt az embertípust, de múlt vasárnap óta különösen bensőséges empátiát táplálok irántuk.