A búzatáblák rengetegében gerillamód szaporodó vöröslő pipacsok a fény melegére kitárják hártya-szirmaikat. Ejtőznek, szellőztetik a bimbóikat, ringanak a Nap melegére. E nemes mozdulatsor esztétikai értékét nem a konkrétan elénk táruló objektív valóság teszi felejthetetlenné, hanem az a nem túl bújtatott, genetikailag meghatározott attitűd, amely ily módon ingerli a környéken szaglászó méhecskéket bibéjük heveny nyaldosására, megteremtve nekünk - a látvány befogadóinak - a teremtésről kialakított szubjektív értelmezést.