„Nyolc éves kisfiam az utóbbi hónapokban elkezdett dadogni. Eleinte csak néha vettük észre a beszédében, mostanában viszont egyre gyakrabban jelentkezik nála. Nem tudom, hogy mi lehet az oka, és kihez fordulhatnánk segítségért. Ebben szeretném a tanácsát kérni.”

A dadogás eléggé közismert jelenség. Hétköznapi értelemben az dadog, aki beszéd közben elakad, ezért nehezen fejezi ki magát. A beszéd ritmusa megbomlik, a beszéd görcsösen szaggatott lesz. A görcsös megakadások a dadogás legjellemzőbb tünetei. Ez a görcs többféle lehet: klónusos dadogásnál leginkább a szavak kezdő hangját, szótagját, esetleg az egész szót ismétli a dadogó; ha tónusos a görcs, akkor a beszéd elkezdése nehéz, ez leginkább a szavak kezdő hangjának elnyújtásában nyilvánul meg. A kétfajta nehézség vegyesen is előfordul. Ha a légzéstechnika helytelen, a görcs valamennyi hangképző szervre kiterjedhet.

A dadogók hangképzésében a gégeizmok fokozottabb izomműködése a jellemző. Az artikulációs hibák nem annyira az egyes hangok formálásában, hanem inkább a hangok egymáshoz kapcsolásánál jelentkeznek. A dadogással – mint beszédbeli tünettel – együtt több, ún. másodlagos tünet is megjelenik. Ilyenek lehetnek: önkéntelen mozdulatok, céltalan szemmozgások, izomremegés, tenyérizzadás, elpirulás stb. A tünetekhez tartoznak a súlyosabb esetben megnyilvánuló együttmozgások is. Ezek a görcsös beszédmegszakítások pillanatában a test bizonyos részein jelentkező látható izomrángások, kimozdulások. Leggyakoribbak az arc, a nyak, a száj, súlyosabb esetekben a váll, a karok, sőt a lábak együttmozgásai. Jellemző tünet még a beszédfélelem (logofóbia): a beszédhelyzetek, bizonyos „nehéz” hangok kiejtésének kerülése. A logofóbia szerepet játszik a dadogás súlyosabbá válásában is: minél jobban növekszik az egyén félelme attól, hogy rosszul fog beszélni, és minél hibásabbnak érzékeli hallása a kiejtést, annál fokozottabban sérül a beszéd önirányítása.

A dadogás gyakori rendellenesség. A felmérések szerint a lakosság közel egy százaléka szenved benne, az iskoláskor előtti gyakorisága eléri a 3–5 százalékot is. A fiúk körében négyszer olyan gyakran fordul elő, mint a lányoknál, ám e nemi különbség oka nem ismeretes. A rendellenesség kialakulásában az örökletesség szerepét igazolja, hogy a legközelebbi hozzátartozók között háromszor annyi a dadogós, mint az átlag lakosságban.

Bár gyakori és közismert rendellenességről van szó, mégis a dadogás tényleges okairól, illetve a gyógyítására, megszüntetésére irányuló módszerekről sokféle – gyakran nagyon eltérő – állásponttal találkozhatunk. A dadogással három szemszögből szoktak foglalkozni. Egyrészt a logopédus, aki a dadogást beszédhibának vagy kommunikációs zavarnak fogja fel, így a hibásan kialakult beszédfolyamatot igyekszik helyreállítani, korrigálni. Másrészt a pszichológus, aki a lelki problémák egyik lehetséges kifejeződésének gondolja a dadogást, ezért a beszédtől vagy beszédhelyzettől való félelmet igyekszik oldani, illetve a mélyebben lévő belső konfliktusokat feloldani. Illetve létezik még az orvos szemszöge, aki az idegrendszer hibás működésében keresi a bajok okát, amelyek a beszéd és a légző izmok akadozását eredményezik, és ezeket az organikus okokat igyekszik orvosolni.

A dadogás kialakulásában számos pszichés okot tártak fel a klinikai megfigyelések során. Gyakoriság szempontjából feltétlenül az első helyre kívánkozik a pszichés traumák köre: az ijedtség, a félelem. A hosszabb ideig tartó szorongás következtében az idegrendszer egyensúlya megbomlik, a különböző kóros, neurotikus tünetek a dadogással együtt jelentkeznek. Különösen a hosszabb ideig tartó traumák okoznak súlyosabb fokú dadogást. Például kistestvér születése, a gyermek óvodai, iskolai közösségbe való bekerülése, feldolgozhatatlan elhagyatottság érzése, a családon belüli érzelmi konfliktusok, válás, betegség, haláleset mind-mind kiválthatják a dadogást.

A rendellenesség kialakulásának lehetséges okait tekintetbe véve megállapítható, hogy a pszichés kiegyensúlyozottság, a harmonikus szülő-, elsősorban anya-gyermek kapcsolat biztosítása, a helyes beszédfejlődés feltételeinek megteremtése és a különböző betegségek szövődményeinek lehetőség szerinti megakadályozása elengedhetetlen a dadogás megelőzésében.

A már kialakult dadogás pontos diagnosztizálásában és terápiájában a területileg illetékes logopédiai szakszolgálat, nevelési tanácsadó szakembereihez fordulhatnak a szülők és a gyermekek.

Ignácz Adrienn
pszichológus

Kérdéseiket az alábbi e-mail címre juttathatják el: kunavi@vipmail.hu
Bejelentkezés személyes konzultációra: 06-20-358-3978