Hogyan készülődött az uralkodó látogatására a város, a székesegyház és a színház? Vajon száz évvel ezelőtt milyenek voltak az emberek, hogyan intézték ügyes-bajos dolgaikat, mi foglalkoztatta őket, miről álmodhattak? A Veszprémi Hírlap éppen száz évvel ezelőtti számából válogatott cikkek talán választ adhatnak kérdéseinkre.

Királyvárás

Az ellentétes hírek egymást kezdik kergetni. A király jön, a király nem jön. Már a hét elején kezdte egy pár budapesti lap „föltétlenül megbízható forrásból értesülve” híresztelni, hogy Őfelségét orvosai minden áron lebeszélik az idejövetelről. Jöttek aztán a cáfolatok. Legújabban azonban – tegnap szombaton – már komoly fővárosi hírlapok is „nyugtalanító” hírekről beszélnek. „A király gyöngélkedik” – mindazáltal „aggodalomra semmi ok.” Természetes, hogy most már kezd fellépni a bizonytalanság. Ámde mindezek a hírek még nem döntik meg bennünk azt a reményt, hogy Őfelsége mégis csak eljön hozzánk. Legalább ezeken a híreken kívül, amelyek még nem szolgáltatnak okot az aggodalomra, egyébként semmi jele és nyoma annak, hogy királyunk megváltoztatná szándékát. Adja is Isten, hogy reményeink teljesedjenek és a mi jó királyunkat valóban fogadhassunk városunkban.

A készülődések különben a legnagyobb hévvel folynak, így hogy a sietségben itt-ott el is hibintjük a dolgot, pl. a várfeljáró feltöltésével, melyet ismét le kellett az úttestről kotorni, hogy az udvari bútorkocsikat felvontathassák a várba. Hét hatalmas kocsi hozta a múlt héten a bútort és mindennemű felszerelést, melyeket Őfelsége kíséretének és a hivataloknak szállásaiban helyeznek el, tehát nem a püspöki palotában, amint általában hitték. A rezidenciába csupán Őfelségének néhány bútordarabját teszik. A bútorok egyszerűségükkel keltettek feltűnést, ami ugyan alaptalan, tekintve Őfelségének katonás egyszerű életmódját, melyhez hasonul környezetéé is. A rendezkedést Weckbecker lovag udvari főbiztos és Heinrich Sebestyén udvari mérnök vezeti, két udvari teremőr segítségével.

A székesegyház építése

fokozott buzgalommal folyik, hogy minél kevesebb állványt találjon rajta Őfelsége. A tornyok már teljesen készen állnak s nemes egyszerűségükben lassankint egészen megnyerik azoknak tetszését is, akiknek ízlése a régi tornyokat sokkal szebbnek tartotta. Föltették az óralapokat is, melyek a régi román stílus szerint úgy látszanak, mintha a falra volnának festve.

A színház megnyitása

Ha nem is lesz teljesen készen a színház szeptember 12-ére, de annyira mégis rendbe hozzák, hogy a közönséget beleereszthetik s Nádasdy színtársulata az előadásokat megkezdheti. Így hát szeptember 12-én okvetlenül meg lesz a megnyitó előadás, melyen igen érdekes darabot fognak előadni. Címe: „Királyvárás Veszprémben”; de nem a mai királyvárás szerepel benne, hanem Mátyás király várása, melyet egy veszprémi vonatkozású író szerzett.


– Úgy látszik, reneszánsz évet egy évszázada is tartottak „mátyáskirályos” darabbal, színházépítéssel és a székesegyház-átépítésével. És még mindig meglep az uralkodó irányában kifejezett lojalitás (szeretet?).