Közép-Európa egyik legjelentősebb csimpánzháza fog elkészülni, ami mind a látogatók, mind az etológiai kutatások szempontjából jelentős, és ezzel megszűnik az utolsó korszerűtlen kifutó is. Az alapkövet augusztus 27-én rakták le a Gulya-dombon.

A veszprémi Állatkert fennállásának 50 éve alatt számos szükséges, és az új, természetközeli tartásszemlélethez kapcsolódó fejlesztés történt, megemlíthetjük például az új nagymacska és medve kifutót, illetve a legújabb maki ösvényt.

A veszprémi állatkertben csimpánzokkal, köztük az állatkert legismertebb lakójával, Böbével rengeteg etológiai kísérletet végzett Kasza László igazgató, például a csimpánzok szín-és formaérzékelésével kapcsolatban, ahol Böbe nyújtotta a legkiemelkedőbb eredményt. Az alapvető motívumok elsajátítása és több hónapos gyakorlás után Böbe már „kompozíciókat” festett. Megfigyelték, hogy az időjárás és az évszak erősen befolyásolta, milyen színekkel fessen. Tavasszal a sárga és a zöld volt a domináns, nyáron és ősszel pedig az érett színek jelentek meg kompozícióiban. Az újhullámos főemlőskutatás tervezői arra kíváncsiak, mivé válnak az emberszabásúak több generáció alatt az emberi környezetben.

A csimpánzok a jelenlegi legközelebbi rokonunk, a közös ősünk kb. 6-7 millió éve élhetett. Gégefőjük anatómiai eltérése miatt nem képesek megtanulni szavak kiejtését, de fogságban el tudják sajátítani a jelbeszédet. Kísérletek bizonyítják, hogy ők is rendelkeznek „Én” tudattal. Hangokkal és gesztusokkal kommunikálnak, aminek nagy szerepe van a társas viselkedésben. Arckifejezéseik, testtartásaik és hangjaik nagyon sokfélék. Ugyanúgy, mint az ember, a csimpánz is mindenevő, étrendjébe a növények és rovarok mellett a húsfélék is beletartoznak. A fogságban tartott egyedek közül néhány szeret rajzolni és festeni. A csimpánz az az állat, amely a legnagyobb mértékben használja fel eszközként a körülötte lévő tárgyakat.