Igazi zeneanalfabéta vagyok, amire ez a két utcazenés nap ébresztett rá. Persze ismerősek a (például a címben is szereplő) kifejezések és az irányzatok, de mind hiába! Miért volt mindez fontos? Nos, az LMT Connection miatt. Soha nem hallottam róla, de a tegnap esti koncerten kicsit megszerettem őket. Sőt, most már azt is tudom, hogy mi az igazi funky...

Úgy látszik, hogy Veszprémben mindenki más hallott már a zenekarról, hiszen az Óváros téren már jóval kezdés előtt tolongtak az emberek. Ami dicséretes, hogy a zenekar is időben érkezett, a kezdés is pontos volt. Az igazi, recsegős funky zene fiatalt és idősebbet egyaránt megmozgatott. Főleg, hogy nekem elegem volt már az úgymond „tucatzenéből”, amit a másik nagyszínpadon is játszott az Anselmo Crew. Ez nem sértés, de sok ilyen dallamot hallottam már a délután folyamán a kevésbé ismert zenészektől. Egy barátom szerint „hömpölygős zene”.

Ha már hömpölygés, akkor táncolni is hömpölygősen kell rá. Az meg milyen? Tulajdonképpen mindegy, csak vegyél fel egy ritmust, kalimpálj a kezeiddel, rugózz a lábaddal egy kicsit, és kész. Pont ezért örültem az igazi funk zenének, mert itt nem hömpölygött a tömeg, hanem élvezte a zenét. És persze táncolt. Itt igazán értékelték a földbe döngölős basszusmeneteket és a gitár-sikálásokat.

A dallam és a stílus ismerős volt valahonnan? Nekem is – nos, ha hallottál már a James Brown Bandről, akkor ez nem is csoda. A énekes-gitáros (Leroy Emmanuel) ugyanis a koncertjükön is együttműködött a zenekarral, tehát csurran-cseppen valami a „nagyobbaktól” is. Persze ilyen dallamokat csak tehetséggel lehet pengetni a gitáron. A koncert pedig maga volt a varázslat. A kőkemény funkytól leesett az állam, és kicsit transzba is estem – és ez egyáltalán nem a pohár sörömtől volt.

Ilyen az igazi Utcazene hangulata. A hömpölygés pedig hozzá tartozik, tehát hajrá fiatalok! Én meg tovább vadászom a különböző zenei irányzatokra, és mindenféle jóba belekóstolok egy kicsit. Most legalább kiművelhetem magam zenei téren…

Ani
annni@citromail.hu