Kedves „fesztivál dolgozó”,

médiumunk természetesen kötelességének tartja, hogy nyilvánosság elé kerüljön az oda szánt levele, illetve hogy tisztességgel válaszoljak is rá.

Először is, szeretném megköszönni önnek azt az időt és fáradtságot, amit arra szánt, hogy újságunk színvonala tovább emelkedhessen, illetve hogy én, Straub Balázs, körültekintőbben, és esetenként jobban is végezhessem munkámat.

A cikk asztalon felejtése valóban – ismét kapkodás szülte – figyelmetlenség volt. Ugyanakkor, azt nem gondolom, hogy egyben elővigyázatlanság is. Mivel soha semmilyen valahol megjelent (legyen az akár komment, fórumhozzászólás, észrevétel, bármi) írásomat nem hagytam álnévvel vagy név nélkül, ezért nyilván nem ez a szöveg lenne a kivétel, az, amiért nem vállalnám a felelősséget, esetleges atrocitásokat. Nálam ez egy furcsa elv, de ennek okát részletezni, azt hiszem, most felesleges lenne.

Észrevételeire sorban reagálok.
A regisztráció: valóban nem működik, sajnos a probléma megoldása egy távolabbi időponthoz van kötve.

A korrektúra előtti hibákról: ha nem tévedek nagyot, akkor csak egyetlen – egyébként okkal – túlfogalmazott mondatomat egyszerűsítette számottevően, illetve egy-két helyre került be egy-egy szó, ami a félreérthetőség elkerülését szolgálta. A helyesírási hibákat, elütéseket nincs türelmem megkeresni, de elhiszem önnek, hogy voltak. Másrészről tény, hogy az ön levelében is vannak (persze, ez csak akkor érdekes, ha feltételezzük, hogy mindenkinek feladata lenne helyesen tudni írni.)

A pontatlanságok: hogy hány csajt fűzött odabent, tartalmilag mit sem változtat, ezért nem korrigálunk.

Az „eposzi túlzás”, egy szintén asztalon felejtett dokumentumból adódott, amit velem lévő barátom tekintett meg – de igaz, ez egy ellenőrizetlen forrás volt, a panasz abszolút jogos (esetleg írja meg a valós számot).

A „légkondi”, ha jól emlékszem, akkor nem működött, de ha ott van csak 5–6 ember, a levegőtlenségen az sem változtat sokat. Aggályoskodásom egyébként is értetlenségemnek szólt, mert nem értem, hogy a fesztiválnak miért nem érdeke, hogy legyen, mondjuk, csak egy pici kávézó sajtósoknak. Ahol le lehet ülni, ahol kellemesen meg lehet írni a helyi tudósításokat, ahol a médiumok között kialakulhat egy párbeszéd, összekapcsolt munka. Mintha nekünk kéne könyörögni, hogy írjunk róluk, fotózzuk, reklámozzuk őket – ön szerint, ez rendjén van így?

Végül én is idéznék:
„Ugyanis ha jól értelmeztem, a légkondival hűtött konténerben mindenki kőparaszt, tehát ha jól értem maga a cikk szerzője is. Remélem hamar kilábal ebből az önértékelési gondból.”

Nem akarom megsérteni, de ez vagy ócska szőrszálhasogatás, vagy gyenge humor, de mindenképpen egészen fantáziátlan. Bízom benne, hogy olvasóink szövegértelmezése rég meghaladta már azt a szintet, hogy mindent a szó szoros értelmében kezeljenek. Természetesen nem értettem ezt a mellettem dolgozó barátomra, a két székkel arrébb ülő, blogját író lányra, és hovatovább, önre sem. Írhattam volna azt is, hogy amikor beléptünk oda, akkor valaki nem végezte a munkáját, valaki más olyan fölényesen szólalt meg, mintha övé lenne az egész Balaton-part, más pedig egyszerűen tudomást sem vett rólunk, pedig nem hiszem, hogy rászolgáltunk volna erre. Lehetett volna ezt is, de ehelyett azt írtam, ami akkor fogalmazódott meg bennem, amikor végre bejutottunk oda. Ezt elkendőzhettem volna, kertelhettem volna, ahogy újságíróhoz illik, de én ebbe még nem tanultam bele – ahogy annyira talán nem is akarok. Remélem így már világos.

Remélem, elégedett a válaszommal.

Köszönöm még egyszer az észrevételeket, sok szeretettel nem búcsúzom, de bízom benne, hogy válunk még el baráti kézfogással egy másik fesztiválon.

Straub Balázs

Kapcsolódó írás: Észrevétel a Balaton Sound nulladik napja cikkéhez