Ma startol legkedvencebb fesztiválunk. Immár kilencedik alkalommal ébred fel Veszprém, és mutatja meg, hogyan is kell bulizni, pezsegni, élni, és bizonygatja, hogy csak azért sem alvó város. Megint pörgünk egy hétig, klassz koncerteket hallgatunk, kifacsarjuk hétköznapi szokásainkat, és fesztiválsörre cseréljük az öltönyt.

Kicsit remeg a kezem a klaviatúra felett, hiszen nem sok újat tudok mondani az Utcazene Fesztiválról. Mindenki tudja milyen, felesleges bemutatni, évről évre ugyanaz a jóérzés, sőt, egyre jobb, és ezt egyre több ember érzi. Jönnek az ország másik végéből is, majd viszik haza a hírt, mi mindent lehet csinálni egy kisvárosban, kellő tettrekészséggel.

Persze nem volt ez mindig így. Nem kevés nosztalgikus érzéssel olvasom vissza Index anyánk fórumát, annak is az egykor híres-hírhedt fórumát Veszprémről (ahova még az akkori polgármester is beírt, sőt, a hozzászólókkal még kerekasztal-beszélgetésre is leült, bizony). 2000. 02. 18. 00:11:09-kor (történelmi dátum) számolt be ace álnéven Muraközy Péter a pamplonai buliról, majd pár hónapra rá meg is valósította annak veszprémi mását. Az emberek pedig lehidaltak. Addig elképzelhetetlen dolgokat láttak és hallottak, mindezt a saját belvárosukban. Utcán táncoló emberek? Hétköznap este? Jó zene egész nap? Ingyen? Gimis bugizik nagypapával? Élet? Pezsgés? Ilyen eddig még nem volt…

Sőt, sokan azt hitték, ilyesmire nálunk igény sincs, aztán tessék. A külváros kiürült, a belváros megtelt. Hogy kedvenc rendszergazdánkat idézzem a fórumból (ékezet nélkül, mert így autentikus): „Hirdetes: Unalmas, nyugodt kulvarosi lakasomat elcserelnem egy unalmas belvarosi lakos lakasaval – egy bulizos kulvarosi lakos” (aCece). Vagy egy másik topiklakót: „nyüzsögnek az emberek. meg-megállnak, mosolyognak, vidámak. mindenfelé szól a zene, hátizsákos, hálózsákos, gitártokos fiatalok vannak, elvannak, üldögélnek, beszélgetnek, bohóckodnak … és most mondom mindenkinek, aki ezt olvassa és még nincs itt, az jöjjön el, és nézze meg, mert most aztán érdemes látni, most jól is érezheted magad benne” (zsofffi).

Persze ez nem mindenkinek tetszett, pletykáltak bizonyos ellentüntetésről, voltak akik felemelték a hangjukat, illetve telefonjukat a csendháborítás miatt és berzenkedtek, hogy csak a hosszú haj, meg a hülye zene. Aztán belátták, hogy a hagyomány ellen nem tehetnek. Hiszen az Utcazene hagyománnyá vált, és remélem, az is marad. Hogy nyugdíjas koromra én is együtt bugizhassak a leendő tinikkel.

És ha már hagyomány. Ugyanezen fórumon, körülbelül ekkortájt kezdett körvonalazódni az index.veszprem.hu is. Mi is megpróbálunk hozzátenni valamit a veszprémi élethez, a magunk erejéhez és tudásához mérten. Hagyományaink pedig nekünk is vannak. Évek óta kiköltözünk az Utcazene Fesztiválra, hogy testközelből tudósítsunk, írásos és képes nyomait hagyjuk egy-egy koncertnek, hangulatnak, arcnak, eseménynek. Így lesz ez idén is, bár kissé megváltozott rendszerben, naponta két frissítéssel. Olvasóink a fesztivál ideje alatt reggelente két friss cikkel találkozhatnak, az egyik az előző napról készített fotósorozat, a másik pedig az aznap várható legjobb koncertek ajánlója. A délután folyamán pedig friss, még meleg írásokat teszünk közzé, interjúkat, beszámolókat, élményeket. Jövőre, vagy még később, pedig visszaolvassuk, szintén sok nosztalgiával.