Az Utcazene Fesztivál évről évre a zenei stílusok egyre szélesebb választékát mutatja be nekünk, amiért persze sose lehetünk eléggé hálásak. Ugyanakkor a klasszikus fesztivál-betegség lehetőségét is magában hordozza, hiszen nyolc színpad között már könnyű eltévedni, és a köztük lévő kis távolság ellenére is simán lemaradhatunk egy-egy jó koncertről. Napi rendszerességgel megjelenő ajánlónk ezen hiba elkerülésében próbál segítséget nyújtani, persze abszolút szubjektívan.

Az első nap ebből a szempontból még nem annyira vészes, gondolnánk. A kedd a felszabadult öröm napja, vegyülünk, vigyorgunk, örülünk, hogy elkezdődött Veszprém legfontosabb hete. Ismerkedünk az utcazenészekkel, de nem problémázunk azon, ha kimarad valamelyik, hiszen lesz még alkalmunk bepótolni. Az este fellépő külföldi utcazenészekkel is ez a helyzet, többször is játszanak a hét folyamán, ettől függetlenül már most érdemes megtalálni azt a bandát, akire érdemes lesz visszajárni.

Ám amint az esti fellépők listájára pillantunk, rögtön láthatjuk, hogy itt máris gondok lesznek. Ők azok, akikről ha lemaradunk, bajosan láthatjuk legközelebb őket, legalábbis itt Veszprémben. Izgalmas koncertekben ugyanis nem lesz hiány, és fogcsikorgatva bár, de muszáj lesz köztük választanunk. Rögtön itt van a Ferenczi Görgy és a Rackajam, akiknek a fellépése azért különleges, mert például Petőfi-verseket is megzenésítettek, olyan fúzióban, amiben felcsendülnek blues, r’n’b, funky, reggae (!), hip-hop (!!) és persze magyar népzenei taktusok is (Fortuna udvar, 22.15).

A Séd mozi lábánál felhúzott nagyszínpadon ezalatt, illetve előtt, világszínvonalú blues és jazz-zenészek játsszák a tutit. Az idei fesztiválon erősen érezhető a blues vonal erősítése, ezt vezeti fel az amerikai Chris Cain (20.00), aki már gyerekkorában elkezdte a bluesra hangolódást. Az utána következő Raphael Wressnig & Enrico Crivellaro Organ Trio (22.30) koncertjét pedig azért ajánljuk melegen, mert olyan klassz stílusokat ötvöznek lazán blues-zal és jazz-zel, mint a szving, a funky, vagy akár egy kis acid jazz.

Nem felejtem ki a színházkertet se a felsorolásból. Nem mintha odalennék a lakossági techno-ért, de ma este egy egykori playmate, Metzker Viki áll majd a dj pult és a mikrofon mögött, hogy egyéb téren szerzett szakértelmét is megcsillogtassa, és Niki Belucci babérjaira törjön. Ha valakit vonz a szilikon és bakelit párosítása, ki ne hagyja!

Ám ha valaki az Óvár térre igyekszik, ott is kellemes vizuális élményben lehet része, hiszen itt lép fel az elbűvölő Mc Sena az Irie Maffiával. Legalábbis reméljük – mikor legutoljára városunkban jártak, a dögös hangú hölgy sajnos hiányzott a zenekarból.

Az est (és talán az egész fesztivál) legtutibb eseménye viszont ugyancsak az Óváros téri nagyszínpadon lesz, ami nem más, mint a 21. század és az underground zene válasza a King’s Singersre, vagyis a Bauchklang koncertje (23.00). Az öt osztrák fiatalember ugyanis nem mindennapi dolgokat produkál. Számos stílusban virtuózok, és ráadásként mellőznek olyan felesleges dolgokat, mint hangszer. Nekik épp elég a szájuk. Tökélyre fejlesztett beatbox technikák és precíz ritmusérzék – más nem is kell. És bár a beatbox a hip-hop alapköve, a Bauchklang más műfajban is otthonosan mozog, így koncertjük minden zenerajongónak kötelező.