Jöhetne gyorsabban az a klímaváltozás, akkor talán nyáron is lehetne hivatalos ügyeket intézni. „Szabadságon van” – hallom egyre gyakrabban bármerre is járok. Természetesen senki helyére nem vesznek fel új embert néhány napra, hétre, így marad a lassabb ügyintézés.

Csütörtökön délután másfél órával a zárás előtt már nem adtak sorszámot annak, aki új személyi igazolvány igénylése miatt kereste fel a veszprémi Okmányirodát. Több mint tíz ember várt a sorára, és csak nagyon lassan fogytak. Egy beszélgetésből kiderült, egy ember foglalkozik az igénylőkkel, a kolléganője szabadságon van. A lejárt igazolványok mellett ilyenkor érkeznek azok, akik külföldi nyaralásra készülnek, gyermeküknek pedig útlevélre, lakcímbejelentőre lenne szüksége. Vagyis többen jönnek, mint az év más időszakában, amikor ketten is ellátják ezt a feladatot. Persze a jó magyar mentalitásnak megfelelően mindenki az utolsó pillanatban érkezik, siet, mert még rengeteg elintéznivalója van aznapra, türelmetlen. Kivéve az a két gyerek, akik kénytelenek megvárni a sort, mert édesanyjuknak az Okmányirodában akadt dolga. A babakocsiban ülő kb. két éves kisfiú mosolyogva nézi az asztalnál szenvedő embereket, akik kínjukban nem tudnak mit kezdeni magukkal. Nehéz is, nincs cumijuk. A 6 év körüli nővére pedig anyja ölében várja, hogy végre mehessenek a játszótérre, csak előbb a falon lévő számlálónak kellene néhány számjeggyel többet mutatnia. Az ő szótárában a szabadság nem más, mint kevesebb szórakozás, később lehet játszani, vagy éppen kevesebb időt lehet tölteni a nagymamánál.

De miért nyáron nyaralunk? Hiszen ilyenkor a mi klímánkon is jó az idő, közel a Balaton, 20 perc alatt a hűsítő vízben lehetünk, akár hétköznap is. A közkedvelt horvát tengerpartra ráérnénk például szeptemberben elutazni. Amikor nálunk kicsit hűvösebbre fordul az idő, akkor tovább élvezhetnénk a kellemes időjárást, lényegesen olcsóbban kapunk szállást, kevesebben vannak, megúszhatjuk a közlekedési dugókat Akár egy hosszú hétvégére is megéri elindulni ilyenkor, hiszen néhány óra alatt elérhetjük a partot. Amikor a kollégák már az összes rokonnak megmutatták a nyaraláson készült képeket, mi akkor jövünk vissza, s feltöltődve nézhetünk a szürke ősz elé. Ennek semmi értelme! Inkább a legnagyobb melegben araszolunk az autópályán, órákat izzadunk a kocsiban, szlalomozunk a tömegben. Mi is augusztus közepére tervezzük az utat. Normális dolog ez?