Paul Sesboüé két éve él Veszprémben. 2006-tól francia nyelvet tanított a Pannon Egyetemen és a Vetési Albert Gimnázium Francia Tagozatán. Az idei tanévben már csak az egyetemen foglalkoztatták. Az ő nevéhez fűzödik az idén áprilisban Veszprémben megrendezésre került francia napok megszervezése, ami hét országból csábította a francia kultúra iránt érdeklődőket városunkba.

Paul 2008-ban, a Magyar-Francia Ifjúsági Alapítványtól, a magyar-francia kapcsolatok elmélyítése érdekében végzett kiemelkedő oktatói munkájáért és kulturális tevékenységéért Aurelien Sauvageot-érmet kapott. Szívesen maradna továbbra is Veszprémben, de mert szerződését nem hosszabbították meg, visszamegy Franciaországba. Ő ilyennek lát bennünket, veszprémieket.

- Új városba érkezve egy külföldi számára mindig kihívást jelent annak ritmusát felvenni. Az általam eddig ismertekhez képest Veszprémmel különösen nehéz dolgom volt, hiszen itt, eddig ritkán tapasztalt derűs nyugalom fogadott. Nem forgatta fel viharos szélként az időérzékemet, nem veszítettem el az akaratomat, sokkal inkább éreztem képlékenységet, valami megfoghatatlanságot, ami saját szabályrendszer felállítására késztetett. Ez az egyéni olvasat segítette közel hozzám Veszprémet.

- Különösen élvezem annak lehetőségét, hogy akár tíz perc séta után a természetben találhatom magam, hogy biciklivel is legyűrhető távolságra van tőlem a Balaton. Ugyanígy kedves nekem az építészet sokfélesége, amely a történelem több szeletét tárja fel előttem egy időben. Hogy mindezt egy jellegzetesen veszprémi nyugalomban élvezhetem, sokat jelent számomra. Gyakran hallom Veszprémet alvó városnak nevezni. A magam részéről nem telejesen értek ezzel egyet. Az igaz ugyan, hogy a közeli nagyvárosok - mint amilyen Budapest, vagy Bécs - dinamizmusával nem versenyezhet, mégis boldogan tapasztalom, hogy a város polgárainak kezdeményező kedve nyomán nemezetközi szinten is mozgásba lendült.

- A tendencia azt mutatja, hogy akár egyetemi, akár önkormányzati oldalról is fontos kulturális kapcsolatok köttetnek, melyek hosszú távú perspektívát biztosítanak a megyeszékhely számára. Szélesedni látszik a programkínálat is. Itt a fesztiválokra és más egyéni kezdeményezésekre gondolok. Ezért volt kezdetben meglepő szembesülni a nyilvánvaló szándékkal, miszerint a helybeliek, de inkább az egyetemi tanulmányaikat itt folytató hallgatók, nem terveznek a várossal, inkább el akarják hagyni azt. Később tapasztaltam csak, s ebben jobban bízom és hiszek, hogy ez a folyamat ellenkező irányt vett mostanában. Lépésről- lépésre látok kialakulni egyfajta termékeny lokálpatriotizmust. Ezért gondolom én inkább mégis azt, hogy Veszprém talán valóban egy szunnyadó város, mely azonban telis-tele van lehetőségekkel, energiával, s amely felébredni készül a lakói aktivitása nyomán.