Hogyan lehet finoman nemzetiségi ellentéteket élesztetni és mire jutott pénz a tűzoltóegyletben? Vajon száz évvel ezelőtt milyenek voltak az emberek, hogyan intézték ügyes-bajos dolgaikat, mi foglalkoztatta őket, miről álmodhattak? A Veszprémi Hírlap éppen száz évvel ezelőtti számából válogatott cikkek talán választ adhatnak kérdéseinkre.

A Veszprémvármegyei Tűzoltó-Szövetség f. évi junius 28-án délelőtt Siófokon a községháza tanácstermében tartotta meg 15-ik évi rendes közgyűlését. A gyűlés főbb mozzanatai voltak: Dr. Óvári Ferenc orsz. képviselőnek szép elnöki megnyitó beszéde, melyet a megjelentek lekötött figyelemmel hallgattak. A szövetség működéséről, valamint a pénztári jelentésről és a tűzrendészeti felügyelők jelentéseiről a közgyűlés tudomást szerzett. A közgyűlés Blázy Imre főjegyzőnek 50 K tiszteletdíjat utalványozott a tűzoltói káté megszerkesztéséért. A tisztikart a következőképp választotta meg a közgyűlés. Elnök Dr. Óvári Ferenc, alelnök Szeglethy György, főjegyző Czeczey Nándor, helyettes jegyző dr. Fritse József, pénztárnok Jenőffy Ferenc. A járási tűzrendészeti felügyelők a régiek maradtak.

Látcső a toronyban. A tűzoltók katonai tábori látcsövet kértek a tűztoronyba, hogy a tűzbiztonsági felügyeletet jobban gyakorolhassák. A tanács ezt nem is ellenzi, csak arra utalta a kérelmezőket, hogy a saját, t. i. a tűzoltóegylet terhére szerezzék be.
– A két hír akár össze is tartozhat: az egyesületnek tiszteletdíjra futja, látcsőre nem. Figyelemre méltó, hogy a régi vármegyei szerkezetben Siófok még Veszprém megyéhez tartozott.

Tolvaj vasúti munkás. Galetics Gergely ogulini (Horvátország) születésű s jelenleg a Vörösberényben folyó vasutépitési munkánál alkalmazott kőműves-pallér f. évi junius 27-én Timár József vörösberényi lakos lakásába azzal az ürüggyel ment be, hogy lakást keres. A szobába észrevéve az asztalon heverő női aranyláncot ügyesen zsebrevágta s tovább ment lakást keresni. Ezután, felbuzditva előbbi sikerétől, Vadász József lakásából egy aranyórát emelt el s igy a teljes készlettel Veszprémbe jött mulatni. Az élelmes csendőrörs azonban tudomást szerezvén a lopásról – észrevette, hogy a vasúti munkások közül Galetics Veszprémbe utazott, értesitette a rendőrséget s a ragadóskezű horvátot Csomay Károly rendőr még az nap este elfogta. Ügyében a főtárgyalást folyó hó 13-án tartja meg a veszprémi törvényszék.
– Hát ezek a gaz horvátok, mit meg nem tettek. Vezettek volna áramot az arany ékszerekbe, nem történt volna ilyen…

Véres verekedés. Jarkovácz István grizsanai (Pozsegamegye) illetőségű 21 éves vasúti munkás f. hó 28-án Vörösberényben alaposan beborozott. Az ott elfogyasztott ital azonban nem elégitette ki, lerándult tehát a Buda-tava mellett lévő korcsmába, ahol vegyesen iddogáltak a balatonparti vasúti töltést épitő magyar és horvát munkások. A két nemzetiség között nézeteltérés támadt, aminek szóváltás, majd tettlegesség lett a következménye. Jarkovácz Istvánt, ki szintén nagy hangon védte nemzetiségét, egy szódásüveggel ugy fejbe vágták, hogy a vér menten elboritotta. A horvát előbb kimosta fejsebét a Balatonban, azután előrántva kését, mindenkit leszurással fenyegetett. Balsorsa éppen akkor hozta oda Papp Lajos almádi lakost, ki a dühöngő horvátot meg akarta fékezni s attól a kést elvenni iparkodott, de Jarkovácz a dulakodás közben a hasán halálosan megsebesitette s ezen sérülés következtében f. évi julius 1-én a veszprémi közkórházban, hová ápolás végett szállitották, meghalt. Jarkovácz nagyfoku ittasságát hozza fel védelmére.
– Mindig is tetszett a békésen iszogat, iddogál szófordulat. Mintha a különböző kocsmai verekedések előzménye nem is az alkohol lenne…

Elsőrendű falitéglát, francia hornyolt és hódfarku tetőcserepet és különféle idomtéglát szállit bármely vasúti állomásra Pallós Ignác tabi gőztégla-, cserép- és agyagárugyára. Tab (Somogymegye). Központi iroda: Budapest, VI., Hajós-utca 9.
– Hát igen, ilyen névvel nehéz lenne például csipkeverő üzemet irányítani.