A kisvárosban, ahol éltem – ahol a családom egy része él, tehát az is haza, mert ott is élek néha még – lassan már tíz éve, mióta a városközpontban lakunk, minden áldott szombat vagy akár vasárnap van valamilyen halaszthatatlan útburkolati munka, melyet kora reggeltől végeznek.

Nem ám hétköznap! Volt, hogy direkt figyeltem ezt: nem, a munkát nem hétfőn-kedden-szerdán-csütörtökön-pénteken végzik. Hanem hétvégén, amikor lehetne az általános nagy (forgalom miatti) zaj ellenére is kicsit tovább aludni, kipihenni a hét fáradalmait sötöbö. Városunk épül-szépül, minek aludni, már reggel tombolni kéne a kirobbanó örömtől, ami elfog attól az érzéstől, hogy nekünk jó, nekünk jó, nekünk jó!

Leszámítva ezt a fajta külvilágból érkező csendháborítást, engem a családon belüli csendháborítás is zavar. Öcsém, ahogy odaveri a talpát a padlóhoz, és dübörögve közlekedik a lakásban: zavar. Ahogy eszik (zabál, túr, tömi a fejét): zavar. Anyám piszmog reggel felébredés után a közös szobában – miközben én aludnék: zavar. Hogy tízszer jön vissza a konyhából a szobába, és pár lépést tötyög bent, annak ellenére, hogy mindenét kikészítette, és elvileg semmi dolga nem lenne – miközben én aludnék: zavar…

Tűrésküszöböm tehát igen alacsony, sokat laktam tíz év alatt ővelük, a családommal. Új lakótársammal szemben (barát, pasi, vőlegény, mindjárt férj) még nem alakult ki ennyiféle csendháborítás, ami zavarna. De: a tévé előtt evés és annak hangja, az megmaradt a „zajforrások, melyek idegesítenek”-repertoárból. Nálam komoly, odafigyelős film alatt alap, hogy nem eszik senki. Nincs idegesítőbb, mint a feszült koncentrálás alatt azt hallgatni, hogy a másik kukoricát, mogyorót, almát eszik, beledübörögve ezzel fülünkbe. Családon belül marad ez a kifinomult hallóérzék a tévénézés közbeni táplálkozás hangjaira, mert öcsémet is zavarja a film alatt nasizás. A legszebb az volt, mikor mindketten ettünk, csak ő hamarabb befejezte, majd rám szólt, hogy halkabban egyek most már, mert őt zavarja. Az a legröhejesebb, hogy ha egyedül nézek filmet, és egyedül tömöm a fejem alatta, az is baromira zavar! Legjobb módszer, ha mindkét tévénéző fél fogyaszt, és egyszerre hagyják abba. :)

Végezetül egy témába vágó képregény Merényi „Grafitember” Dániel ceruzájából a www.napirajz.hu-ról.