Mint arról korábban hírt adtunk májusban megalakult az MKB Veszprém KC köré szerveződő Szurkolói Kerekasztal. A társaság több különböző szurkolói csoportból alakult, ezek egyikének – az Alcohooligans-nek – képviselőjét, Meszlényi Zsoltot kérdeztük az új formáció céljairól, tevékenységéről, terveiről.

Index: – A laikusok számára nem is tűnik föl, hogy léteznek egyáltalán szurkolói csoportok. Hogyan alakulnak ki ilyenek? Mi a különbség?

MZS: – Az az igazság, hogy nagyon sokáig Veszprémben nem is beszélhettünk szervezett csoportokról. Amikor a ’80-as évek végén először voltam meccsen, a külső szemlélőnek csak annyi derült ki, hogy az akkori B szektor középső részén – az ülőhely feletti területen – álltak azok, akik nemcsak tapsikolva bíztatták a csapatot. A Március 15. utcai csarnok átépítése során már gondoltak a „hangoskodókra”, az ő helyük lett – kis közjátékkal – a C szektor, de aki fix ülőhelyet akart, az maradt a régi oldalon.
Egyre többen lettünk, egyre több korosztályból, egyre többfajták, van, aki ülve szurkol, van, aki állva, van, aki ugrálva, van, aki énekel, és van, aki csak rigmusokat kántál. Akik rendszeresen ugyanonnan nézik a meccset, és hasonló stílusban drukkolnak, azok automatikusan „összeállnak” a szomszédokkal, és gyakran már az idegenbeli meccsekre is együtt mennek.
Mi egy baráti társaságból „indultunk”, ehhez csatlakoztak folyamatosan cimborák, kollégák, (ma a harminc fölötti átlagéletkorunkkal már az „öregek” közé számítunk a B-középben). Nem is lehet megmondani, hogy mikor „alakultunk”, hiszen évtizedes barátságok kötnek össze minket, ha fix időpontot kellene mondanom, akkor az 1996 lenne. Abban az évben már egyenmezben, egységes – saját tervezésű – sállal vettünk részt a 3. félidő nevű fanzine (szurkolói újság) által kifejezetten szurkolói csoportoknak szervezett kispályás focitornán Siófokon. (Megjegyzem, itt a csoportmeccseken éppen a szegediekkel kerültünk szembe, de nem volt semmi gond, sőt a jó kapcsolat azóta is megvan.)

Index: – Miért kell egy csoportnak saját sálat és mezt csinál(tat)ni, mikor ott van az egyesületé?

MZS: – Ezzel egyszerre mutatják meg különállásukat, de a csapathoz fűződő kötődésüket is. Akkoriban nem voltak még egyesületi sálak, fusiban gyártottak néhányan, de ezek többsége nagyon gyenge minőségű volt. Nálunk mondjuk az is elvi kérdés volt, hogy ne legyen rajta egyik változaton sem az aktuális főszponzor, hiszen az változhat, de a rajongásunk nem. Mindemellett az első 20 illetve 25 sálunk tulajdonosát talán még most is meg tudnám nevezni. (Az inverz – azaz fehér-piros – változatot az idegenbeli meccseken használtuk.)
Ezek hozzátartoznak egy szurkolói csoport identitásához. Nem véletlen, hogy amikor pl. a Fanclub megalakult, akkor ők is saját mez, sál és zászló elkészítésével kezdték. Valahol itt kezdődik a szervezettség, a külföldi túrák (utazás, jegy, szállás stb.) koordinálásával folytatódik. Veszprémben most jutottunk el arra a szintre, hogy akár több száz főt is képviselni, terelgetni tudjunk.

Index: – Honnan jött az ötlet, hogy összeállnak az – ezek szerint – igencsak különböző szurkolói csoportok? Milyen előnyöket tudsz mondani?

MZS: – A külföldi útjaink során Európa különböző csarnokaiban rengeteg példát láttunk, a celjeiek egységét, a németek precizitását, a skandinávok klubkapcsolatait, a délszlávok fanatizmusát, a lengyelek vendégszeretetét stb. Volt olyan, amit „kicsiben” mi is meg tudtunk csinálni, de az ötletek többségéhez az egyesület és a szponzorok aktív támogatása kell(ene). A felvetések többsége a szurkolóknak és a klubnak egyaránt könnyebbséget jelentene, „csak” egy kis egyeztetés kell. A legnagyobb előny egyszerűen a praktikusság.

Index: – Van-e valamilyen példa, amit követnétek?

MZS: – Sokan – főleg a jó kapcsolat miatt – a celjeiket tartják példaképnek, én azonban annak a híve vagyok, hogy mindenhonnan csak azt szabad átvenni, ami ránk – a mi hagyományainkra, a mi sajátosságainkra – szabható, igazítható. Néhány futballstadionban például a bérlet nemcsak beléptetésre és azonosításra alkalmas, de fizetni is lehet vele a büfében éppen úgy, mint az ajándékboltban. Nincs aprópénz, gyorsabb a kiszolgálás, nagyobb a forgalom, mindenkinek kényelmesebb. Bármilyen vad ötletnek tűnik ez még a kézilabda világában, mégsem olyan elérhetetlen. Főleg, ha egy bank a főszponzor…

Index: – Gondolom, azért vannak egyszerűbb, hamarabb megvalósítható ötletek is…

MZS: – Szerencsére olyan szépszámú a rajongótábor, hogy a szurkolói ügyek kezelése (bérlet- és jegyárusítás, ajándéktárgyak értékesítése, idegenbeli utak, egyáltalán a kommunikáció) egyre nagyobb gondot okozott a klubnak, és ebből már adódtak konfliktusok is. Ezt a Kerekasztallal a megfelelő mederben lehetne tartani. Mondok is egy példát a KEK döntő visszavágójáról. Volt olyan busz, amelynek elkeveredtek a jegyei, de jó pár szurkoló „kivezetése” is abból fakadt, hogy a német rendezőknek fogalmuk sem volt a veszprémi szurkolói kultúráról. Nem tudták, hogy összevissza kaptuk a jegyeket, nem tudták, hogy állva szurkolunk, és a többi, és a többi – így nem csoda, hogy már a meccs előtt bekattantak, és mi sem tudtuk mire vélni a viselkedésüket. Ezt egy előzetes e-mail-lel, a jegyek szervezett kiosztásával könnyedén meg lehetett volna előzni.
Mondok mást is: az új csarnoknál kulcskérdés a bérletesek száma. Ha van egy gyorsan mobilizálható szurkolói adatbázis (mire jó az internet…), akkor ettől a körtől hasznos információkat lehet megtudni. Nemcsak azt, hogy mondjuk hányan utaznának idegenbe meccsre, de akár azt is megkérdezhetik, hogy: „Adnál-e X forintot a Z szektoros bérletért?”. Számokra lefordítva ez így néz ki leegyszerűsítve: ha ugyanabba a szektorba 10 ezer forintért 500-an vennének bérletet az 5 millió forint bevétel, 15 ezerért azonban már csak 200-an (ez már csak 3 millió), 20 ezerért pedig csak százan (azaz 2 millió a bevétel). Az ehhez hasonló „előszűrések” lebonyolításában is partnerek lehetünk.

Index: – Én azért úgy érzem, hogy itt bizony (érdek)ellentétek is kialakulhatnak a klub és szurkolók között. Vagy nem így van?

MZS: – A cél közös és egyértelmű: mindenki azon legyen, hogy minél sikeresebben szerepeljen a csapat. Ennek szellemében a szurkoló így szurkoljon, a vezető így vezessen, a játékos így játsszon, és mindhárom fél ezt el is várhatja a többitől. Persze lehetnek érdekellentétek, hiszen a néző minél olcsóbban szeretné a bérletet, a mezt, a sálat (no meg a sört) stb., a klubnak meg ugye minél nagyobb bevételre van szüksége (hiszen a játékosokat, edzőket meg kell fizetni). Én annak a híve vagyok, hogy a problémáinkat, gondjainkat igenis meg kell beszélni egymással – az elfojtott, lappangó indulatok sokkal komolyabb balhét okozhatnak – ennek egyik ideális fóruma lehet a Szurkolói Kerekasztal.
Persze ez a kör kiszélesíthető a támogatókra is (a szponzor szponzoráljon :). Ha egy szponzor támogatja a csapatot, akkor nem csak a csapat lesz reklámhordozó a médiában, de minden szurkoló is a tévében, a csarnokokban, sőt az utcákon is. 1991-ben, amikor a Bramac osztrák vezére hazánkba érkezésekor a ferihegyi taxist faggatta a cégről, annak lövése sem volt arról, hogy ez a cég mit csinál, csak annyit hajtogatott, hogy baromi jó a kézilabdacsapata! Én sem tagadom például, hogy a hétköznapi döntéseimnél bizony azok a szolgáltatók, cégek előnyt élveznek, amelyek a csapatot támogatják.

Index: – Az első nyilvános akciótok elég nagy falatnak tűnik. Jelentkezési lap, fényképek, személyes találkozó, a „vezérek” támogatása stb. Miért volt erre szükség?

MZS: – Azért ez nem mindennapi változás lesz a klub és a drukkerek életében! Hiába vagyunk mi is kb. 40-en, az igazi tömeget azok jelentik, akik ott álltak a C szektorban, vagy éppen oda akartak bekerülni, de nem tartoznak egyik csoporthoz sem. Lehet, hogy évek óta egymás mellett állunk, mégsem ismerjük egymást névről, csak arcról, nem tudjuk az elérhetőségeket sem. Ezzel ezt is pótolhatjuk, és egyben teljesíthetjük a klub felé azt a jogos elvárást is, hogy csak az kapjon kedvezményes áron bérletet, aki szurkol is. Különösen fontos, hogy ezt a jelentkezési lapot minél többen eljuttassák hozzánk kitöltve e-mailben (fan@mkbveszprem.hu), postán (8200 Veszprém Pf. 271) vagy a Klubirodába (Március 15. u. 5.). Ezért várunk szeretettel minden szurkolni vágyót személyesen is július 4-én, pénteken 18 órakor és 12-én 17 órakor a régi csarnoknál.