A bal-liberális városi politikusok szerint nem jól kommunikálja önmagát a város. A polgáriak szerint, ők jól csinálják a dolgukat, de bezzeg az elődeik nem tették ezt. A szokásos egymásra mutogatást láthatjuk. Megszokhattuk. Megtanulhattuk, sok igazság van. Van pártigazság, meg pártigazság. Aztán talán szépen lassan megtaláljuk a magunk igazát is!

Néhány héttel ezelőtt a városi baloldal kimondta, a mostani városvezetés nem használja ki a város lehetőségeit, nem jól kommunikálja Veszprém értékeit, ezáltal hátrányba hozza a várost, hátrányba hozza az itt élőket.

A válasz nem váratott magára sokáig. A polgári városvezetés szerint ők jól dolgoznak, jól kommunikálnak, erősítik és közvetítik értékeinket. Ezzel ellentétben az előző városvezetés, a mostani ellenzék nem tette ezt jól.

Szokásos forgatókönyv. Egyik szerint fehér, másik szerint fekete. Megszokhattuk, hogy ilyen a kinyilatkoztató oldal. A legrosszabb azonban az, hogy ilyen lett a befogadó oldal is. Attól függ, ki hallja. Ki, hol áll, ki, melyik pártegyház tagja, híve, támogatója.

Anyád! A tied!

Itt tartunk, ez a mostani szint, ami tökéletesen alkalmas érzelmek, indulatok keltésére, felkorbácsolására, de nem alkalmas arra, hogy az adott témáról beszéljünk. Maga a téma ebben a kommunikáció-típusban nem lényeges. Ebben a másik minősítése a lényeg, ezáltal lejáratása.

Ekkor kell kérdezni mindegyik féltől. Ki kell zökkenteni őket a szokásos szerepükből. Mindig kérdezzünk! Keressük a kiváltó okot! Gondolkodjunk! Véleményezzünk! Vitatkozzunk! Csakis ez vezethet eredményre. Ne fogadjuk el a mostani szintet, ne engedjük lehúzni magunkat!

Biztos vagyok benne, hogy ha odafigyelünk, és most itt nem az elhangzottakra gondolok, hanem arra, aki mondja, megláthatjuk milyen ember, meg tudhatjuk, ki is ő valójában. Duma, duma és csak duma – nem jelenthet sikert hosszú távon. Hosszú távon az ember és az ő cselekedetei számítanak. Halkítsuk le a tévét, és nézzük a nyilatkozót! – sokat láthatunk, s még többet hallhatunk ebből a néma előadásból.

És soha ne feledjük, a kommunikáció nem azt jelenti, hogy politikusaink kinyilatkozhatnak, hanem azt, hogy erre mi is reagálunk: kérdezünk, véleményt nyilvánítunk. Ez a párbeszéd a kommunikáció!