A pedagógusnapot mi munkával – hiszen a szerkesztőség egy része tanár –, és nem írással ünnepeltük. Aztán az ünnepségek és körülöttük kialakult megnyilvánulások írásra sarkaltak minket. Számunkra az iskola a jövő kitörési lehetősége. Nekünk ezt kell erősítenünk. És ezt csakis eleganciával, összefogással, és nem szavakkal, hanem tettekkel érhetjük el!

Tudatosan nem írtunk pedagógusnapról. Nem, mert úgy gondoltuk, hogy számos írásban kifejtettük már véleményünket az oktatásról. Arról a tevékenységről, hivatásról, életformáról, amit a szerkesztőség jelentős része gyakorol – ezért testközelből érzi, tudja, mi zajlik a katedrák világában és mögötte, fölötte.

Az iskolarendszerünk válságban van, mint minden ebben az országban. Morális és pénzügyi problémákkal küzdünk. De ennek ellenére még mindig színvonalas munkát folytatunk, még mindig tudunk sikereket felmutatni.

Változásokra van szükség! Mert csakis az oktatás, a szellemi befektetés tudja kirántani országunkat ebből a mostani válságból. Gondoljunk csak az ír és a finn példára. Oktatás, oktatás és oktatás – ez volt a jelmondatuk. Sőt, ők nemcsak mondták, hanem csinálták is. És mára ír és finn csodáról beszélnek világszerte.

Mi a szavak szintjén már eljutottunk a felismerésig. Kimondjuk, erre van nekünk is szükségünk. Ennyi. És nem több! Sajnos, a cselekvésig, a hatékony, előremutató cselekvésig nem jutottunk el.

Világos, áttekinthető viszonyokra lenne szükségünk, ahol a képzéstől kiindulva végigmodellezhetjük a karrierünket; láthatjuk, honnan hova juthatunk el. Mit érünk – mit kell érte adnunk? Hogyan kell képeznünk magunkat?

Alapértékeinket kell tisztázni, megőrizni, építeni – ehhez összefogás kell. Összefogás és nem megosztás. Az oktatás nem pártpolitikai terep, hanem alap nemzeti programnak kell, kellene lennie. Nem lehet kisajátítani egyik oldalnak sem, és nem szabad címkézni. Ez a hozzáállás szükséges a mindennapok minden egyes megnyilvánulásában is.

Veszprém legyen büszke értékeire, legyen büszke iskoláira, tanulóira, tanáraira! Van mire, mert nemhiába mondják ránk: iskolaváros. Ez a megnevezés bizonyos szellemiséget és elegáns viselkedést feltételez. A pedagógusnap erről szóljon, rólunk! Adjon erőt nekünk, simogassanak meg minket, szeressenek, ismerjék el sikereinket! Adjanak irányt! És minden nap ezért az irányért dolgozzanak a vezetőink! Személyeskedéstől mentes, tényleges, és nem csak verbális összefogást kívánunk minden egyes politikusnak, tanárnak!

Jules