A hazai fociidényben május utolsó napjaira eldőlt minden – épp az európai szezon vége után egy hónappal. Van bajnokunk, van kupagyőztesünk, van két kiesőnk és van két feljutónk az első osztályba. Nagyjából ennyi a felszín, ezt el lehet adni kifelé, a mélyben azonban továbbra is a nihil az úr. Néhány gondolat következik az idei fociszezonról.

Az MTK-nál beérett a Sándor Károly Akadémiába fektetett rengeteg pénz. Ami tavaly még nem, az idén végül sikerült, bajnok lett az ifistákra épülő csapat. Ez nagyon szép, és a jó példa követőkre is talált, sorra alakulnak az akadémiák, így Győrben, Kispesten, Zalaegerszegen, Felcsúton (!). Szükség is van ezekre az intézményekre, amelyek a pannon nihilnél valamivel céltudatosabb képzést és nevelést tudnak adni hallgatóiknak(?)-tanulóiknak-játékosaiknak. Azt azonban látni kell, hogy nem minden itt végzett játékos üti meg a nyugat-európai szintet: Hrepka a holland futottak még mezőnyből tért haza, és keresi azóta is formáját, Bori Baloghgal együtt egy az angol másodosztály végén kullogó csapatban jutott epizódszerephez, ha egyáltalán. Szomorú, de látható, hogy itthon ez is elég a mezőny végigveréséhez.

Amit a csürhe eljátszott pár éve a Fradinál, most ugyanaz történik Kispesten. Érkezett egy gazdag befektető, rendbe rakta a csapatot, a stadiont, ifiakadémiát hozott létre – de a magát szurkolóknak kikiáltó pár száz fős gárdatag szimpátiáját nem tudta elnyerni. Miért is nem? A Fradinál egyértelmű volt a helyzet, származása miatt utálták ki Várszegit a csapattól. Hemingway-jel szemben ilyen „kritika” – kritika, értik… – még nem hangzott el, azonban sokaknak nem tetszik, hogy bizony a rasszista rigmusokat artikulálatlanul üvöltő majmokat gondolkodás nélkül kitiltotta a stadionból. Közben a csehek és a lengyelek saját klubjaik szurkolói nyilvántartó-rendszerén keresztül szűrik ki az EB kapcsán a futballhuligánokat. Hja, ott meg lehet ezt csinálni, nálunk több éve képtelen az országgyűlés foglalkozni a problémával. Az más kérdés, hogy a meccsre járók elfogyásával egyre kevesebb embert érintene ez, ha meg is valósulna.

Ha már Fradi: még egy év a másodosztályban. Tulajdonképpen nincs ezen semmi meglepő, az a két csapat előzi őket meg, amelyek oda-vissza elverték a zöldeket, a Szolnok és a Kecskemét. Nekem úgy tűnik egyébként, hogy ami az enbéegyben sikerült, vagyis nagypofájú, arrogáns stílussal megfélemlíteni az ellenfeleket (és a bírókat), az eggyel lejjebb már nem megy. A kicsik annyira föllelkesülnek azon, hogy a Fradi ellen játszhatnak, hogy elfelejtik megsüvegelni a többszörös válogatott játékosokat felvonultató öregfiúk csapatot és nem átallanak bátran focizni ellenük. Ez viszont olyannyira váratlanul éri a saját valamikori (?) sikereikben lubickoló sztárokat, hogy egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Tisztelet a kivételt jelentő Lipcseinek. Ja, az még ide tartozik, hogy mivel most nem volt Várszegi, a „szurkolók” találtak helyette egy afrikait, akin el lehet verni a port. Ez is a magyar foci közege…

És akkor Veszprém. Számomra egyértelmű csalódás a csapat idei szereplése, vagyis az NB III. középmezőnye, annak is inkább az alsó fele. Nyilvánvaló volt, hogy az első osztályú csapatok juniorjai – ZTE, Győr – fölényesen nyerik majd a csoportot – éppen az akadémiáiknak köszönhetően –, azonban én sokkal többet vártam a hiper-szuper ificsapatnak beharangozott piroskékektől. Ehelyett meglepő vereségek jöttek idegenben és otthon is, tulajdonképpen egyetlen rangadót sem tudott hozni a csapat. És ami még ide tartozik: borzasztó rossz a csapat PR-ja, nincs hivatalos weboldala, nincs állandó stadionja, s egyáltalán nincs benne a városi köztudatban a csapat. Kíváncsi vagyok, mikor lesz ebből másodosztály…

Szóval minden tekintetben kiváló idényen vagyunk túl, pedig számtalan dologról még csak nem is szóltam. Gondolok itt például a Sopron és a Tatabánya szereplésére, a szövetségi kapitányváltás körüli cécóra, az újabb szurkolói rendbontásokra a Fradi-pályán, Pakson stb.…

Még jó, hogy kétévente legalább láthatunk valami focit, most épp az Európa-bajnokságot.