A palatinuszi gondolkodás csakis interdiszciplináris lehet. Épp ezért célszerű néhány tudományterülettel megismerkedni (természetesen a teljesség igénye nélkül), melyek ismerete nélkül mindennapjaink eseményeit nem tudjuk feldolgozni, és ami talán még fontosabb: jövőnk sorsáról sem tudunk felelősen gondolkodni.

Humánbiológia, biológiai antropológia

A két meghatározás valójában összevonható és egységesen kezelhető. Mint a két tudományág nevében is megjelenik, embertanról van szó, pontosítva a biológiai lényről.

Az emberszármazás tana.
Ennek a tudománynak a feladata, hogy a fennmaradt és feltárt emberi maradványokból (fosszíliák) pontosítsa a lelet korát, nemét. A paleoantropológia módszerei egyre több technikai lehetőséget tudhatnak magukénak. Az ember származástana meghatározott tipizálást is elvégez. Antropometriai (testmérési) adatok alapján pontosítja a rassztípusokat.

A geográfiai és az etnológiai ismeretanyagokkal kiegészítve egyre bővülő ismereteket szerezhetünk az emberről és annak történelméről és tevékenységéről. Sok esetben ezek ismeretében vélelmezhető, hogy az emberiség milyen elkeseredett küzdelmet vívott fennmaradásáért. A megfelelő alapismeretek birtokában lehetőségünk van arra, hogy értelmezzük napjaink eseményeit és azt a folyamatot, amelyről már nem tudunk lelépni. Csak antropológiai módszerekkel lehet értelmezni a túlnépesedést, a járványokat és azt az egyre erősödő jelenséget, amely már előrevetíti korunk és jövőnk népvándorlásait. A geográfiai népesség-meghatározás, az elvándorlások, a táplálék- és életkörülmények átfonódása nem minden esetben jelent problémamentes jövőt. Az ökomenekültek hatására a történelmi időkben kialakult egyensúlyi állapotok felborulnak, és az sem zárható ki, hogy a járványok egyre erősödnek.

Az antropológia tárgyát egy tudós Paul Broca úgy határozta meg, hogy az „nem más, mint az ember természettörténetének tanulmányozása”. Ha a „természettörténetre” a biológiai szót használjuk, akkor ide kell soroljuk az antómiát, fiziológiát és ezzel kapcsolatban az emberi szervezet működésének ismertanyagát is. Ugyanakkor az antropológia ennél tágabb, mert az ember variabilitásának a vizsgálatát is végzi. Mivel ez csak összehasonlítás útján lehetséges, így az antropológiát az ember összehasonlító biológiájának tekinthetjük.

A biológiai antropológia összetett rendszer, és számos segédtudományát is ismertjük. A biológiai antropológiának – vagy a humán biológiának – egy tudományterülete a szomatológia (gör. soma = test), azaz test-tan. A szomatológia az élő emberi test anatómiai és fiziológiai vizsgálatával foglakozik, annak minden összefüggéseivel. Alkalmazott módszer a szomatometria, amely a posztkefális részek élő embernél való tanulmányozásának (testméréstan) metodikáját foglalja magába. Számos speciális területei vannak, mint pl. sport-antropometria, ipari antropológia, stb. A szomatoszkópia az élő emberi test leírását végzi, azaz descriptív módon dolgozza fel a vizsgált élő személy biológiai rendszerét. Sajnálatos módon a tudományok sok esetben bezárkóznak és saját elefántcsonttornyaikba húzódnak vissza. Szomorúan tapasztaltam, hogy egy orvos (főorvos) a világhálóra feltette kritikáját, és azt mondta, hogy ilyen tudomány pedig nincsen. Azt gondolom, az orvosi ismereteknél a biológiai antropológia, a humánbiológia, a szomatológiai olyan fontos lenne, mint pl. a kertészeknél a botanika (lehet, hogy a kritikus főorvos még úgy tudja, hogy a föld lapos, mert talán geográfiát sem tanulmányozott).

Összesítve a palatinuszi elemzéseket, napjaink történését, az emberiség múltját és esetleges jövőjét embertani, biológiai antropológiai és humánbiológiai ismeretek nélkül szinte lehetetlenség értelmezni, feldolgozni.
A geográfia, az etnológia és az antropológia alapozza meg a biológia szerteágazó tudományával közösen az ökológia tudományát.

Ökológia

A Palatinus klub megalakításának idejében nem titkoltuk, hogy számos alapfilozófiát, módszert az egyre fogyó Római Klubtól vettünk át. Tudott, hogy az ökológia – mint dinamikusan fejlődő tudományterület – a Római Klub 1970-es publikációitól nőtte ki magát. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a környezeti problémák miatt az ökológiai ismeretekre nagyon nagy szükség van. Az elmúlt több mint három évtized bizonyította az ökológia tudományának fontosságát, helyét és szerepét napjaink tudományai között.

A megfogalmazott alapelvek a következők voltak:
– A globális áttekintéstől kell haladni a lokális szemléletig.
– A fizikai-kémiai törvényszerűségektől azoknak a biológiai folyamatokban betöltött szerepe felé.

Mit tekinthetünk az ökológia alapjainak? Felsorolásszerűen: az atmoszférát, az energiát és áramlását, a Föld éghajlati tagozódását, klíma-diagramokat, a hidroszférát, a litoszférát, az endoszférát, a bioszférát.

Az elemi ökológiai folyamatokhoz tartoznak ennek megfelelően a víz, a hőmérséklet ökológiai tényezői. Az autotróf és a heterotróf élőlények anyagcseréje, a talajképződés és a talaj mint ökológiai tényező, valamint a radioaktivitás.

Az anyag körforgásánál három fő rendszert ismerünk: a szén és az oxigén, a nitrogén és a foszfor, valamint a kén és kalcium körforgását. Ezeknek a körforgásoknak a természetben kialakult formái határozzák meg a tájökológia és az ökoszisztémák tanulmányozását, az életföldrajzot (igaz, ezt a geográfia is komplexitásában tanulmányozza), valamint a növénytársulásokat.

Fő területeknek tekinthetjük az ökológia tudományában a víz ökoszisztémáját, az emberi tevékenységek hatását Földünkre, valamint mindazokat a terheléseket, amelyeket az ember jelenleg folyamatosan végez környezetében. Ilyenek pl. a zaj, a levegő, a savas eső, a nehézfémek, a vegyületek, a vízszennyezések, a mezőgazdasági területek terhelése (talaj), a növényvédelem a radioaktivitás, a hulladékgazdálkodás, az élelmiszer-ökológia. Mint látható, az ökológia célzottan kutatja mindazokat a hatásokat és kölcsönhatásokat, amelyek fenyegetik a földi biológiai létet, ezen keresztül az ember létét is.

A részterületeken túl az ökológia kiemelten kezeli a globális problémákat is. A Föld – mint életterünk – jelene és jövője mindenki számára, de elsősorban gyermekeink és unokáink számára fontos. Alapelvként mondhatnánk, hogy élhető Földet kellene hagynunk a jövő generációinak. Nem tekinthetünk el a népességrobbanástól. A bizonytalan atomfegyverkezéstől. Nyomasztóan hat a Föld lakosságára, hogy annak a nemzetnek van a legnagyobb atomfegyver-arzenálja, amelyik tudatosan már használta az atombombát mint fegyvert. Az elmúlt évtizedekben már láthattuk és tapasztalhattuk, hogy téves információk hatására hány ezer embernek kellett meghalnia fegyver által. Mi a garancia arra, hogy a téves információk esetében egy pillanatnyi elmeállapottól vezérelve egy vezér nem indítja el atomfejes rakétáit? Az aggodalmak nem alaptalanok, mert a „biztonság” nevében hamarosan Európába is telepítenek olyan rakétákat, amelyek alkalmasak atomtöltet kilövésére.

A tudományok egymást kiegészítve egyre nagyobb rálátást biztosítanak arra, hogy képesek legyünk megismerni múltunkat, mindazokat a hibákat, amelyeket elkövettünk magunkkal és a természettel szemben, képesek legyünk jelenünket elemezni, és próbáljuk meg jövőnket ideálisan formálni.

folyt. köv.


Szacsky Mihály