Csütörtök volt, napsütés, és Kollegával (mert megígértem, hogy így említem) találkoztunk a Pannon Egyetem B épülete előtt. Milyen alkalomból? Az egyetem által kiadott második irodalmi antológiát mutatták be, amely a Hiánygyakorlatok címet viseli.

Két évvel ezelőtt már született egy hasonló remekmű, Veszprémi rügyek néven, tehát nem csodálkozhatunk, hogy a cél a hagyományteremtés lett, amely által megismerhetjük a tehetséges fiatalokat. A Hiánygyakorlatok azon fiatal művészek – ha nevezhetem őket így – írásaiból állt össze, akik a tavalyi irodalmi pályázatra jelentkeztek. Az igazsághoz hozzátartozik: az 50 pályázóból 31 fő járult hozzá, hogy a műve nyomtatásban is megjelenjen. A sablonokat elkerülve most szeretnék gratulálni az íróknak és a szervezőknek!

A kötetben pedig van vers, novella és mese is. Ezekből véletlenszerűen válogattak ki néhányat, melyeket felolvastak a jelenlevőknek. De ne szaladjunk így előre! A kötetbemutatót Felföldi Gábor nyitotta meg – aki mellesleg a verseny szervezője, az antológia egyik „atyja” és az „Előszó” írója… szóval sokszínű egyéniség! Utána Dominich Sándor (aki vers kategóriában zsűri tagja volt) is szólt néhány szót – én csak ennyit idéznék tőle: „Tisztelet, különös tisztelet a szerzőknek!” Szerintem ez mindent elárul.

Ahogy illik, a szerzők tiszteletpéldányt is kaptak, ám Kollegát nem csak ez az egy meglepetés érte: az ő novelláját is felolvasták. Érdekes érzés volt, hogy mellettem ül az író… Összességében pedig az elhangzott művek komoly irományok, nem tehetségtelenek tollából kiömlő összefüggéstelen, kusza szavak. Bátran oda merném tenni bármelyik nagy művészünk kötete mellé a Hiánygyakorlatokat. Bár még csak néhány művet hallottam/olvastam, tudom, hogy színvonalas könyv, értékes alkotásokkal tele. Jó érzés tudni, hogy vannak még olyan fiatalok, akiknek ér valamit az írott anyanyelv.

Tehát feleslegesen is írnék hosszú anekdotákat a Hiánygyakorlatokról, ha ennyi is megteszi: olvasd el!


Ani
annni@citromail.hu