Nemrég nyílt meg a városi portálon a veszprémi képző- és iparművészeket bemutatni hivatott virtuális galéria. Így szól az informális rész, kár, hogy a fele sem igaz, mert a művészek bemutatása is sántít, plusz virtuális galériának nevezni is túlzás.

Megnézve ugyanis a veszprémi portál megadott szegletét, ismét az a kényelmetlen, viszkető érzés fogott el, amit már a D’Art Fesztiválnális éreztem – az egész cucc csak a felszínt kapargatja, kicsit semmitmondó, kicsit kezdetleges. Száraz adatbázis az egész, ami nem kelti fel az érdeklődést, és nem meríti ki az internetet adta lehetőségeket, amitől tényleg virtuálissá válhatna ez a galéria.

Az szerepelt a hírben, hogy a „Webgaléria nem pótolja egy városi képtár illetve gyűjtemény létrehozását”. Pedig a francokat nem. Simán pótolhatja, a lehetőség adott, csak ismerni kéne már a fránya világháló adottságait. Be lehet mutatni a művész szinte minden alkotását (nem csak egy-kettőt, mint ahogy most szerepel), fizikailag szinte még helyet se foglal, könnyebb is köztük válogatni, és még otthonról se kell kimozdulni. Ja, bocs, mondjuk belépőt se lehet szedni, biztos ez a gond. És könyörgöm, a feltett képek legalább nagyíthatóak legyenek!

A tárlatvezetés is megoldható, egy jól elhelyezett hangfájllal, netán videóval, urambocsá’ gondosan elkészített flash animációval, így még a teremőr nénit se kell nyaggatnunk. Háttérinformációk irdatlan mennyiségét lehet feltölteni magáról az adott alkotásról, az érdekességeiről, a készítés mikéntjéről, jelentéséről, és egyéb hasznos tudnivalókról, hogy a mű élvezete maximális legyen. Még akár dumálni is lehetne róluk, miként egy kiállításon megtehetjük a magunkkal ráncigált csajjal/pasival, csak egy hozzászólás lehetőségét megteremtő felületet kell odabiggyeszteni.

Ha mindez megvan, akkor talán már tényleg nevezhetjük webgalériának. Ezek után még jöhetnek olyan hasznos apróságok, amelyek révén közelebb hozzuk a látogatókat az alkotásokhoz. Háttérképek letöltésének biztosítása a kedvenc képről, ha valakinek ahhoz van gusztusa, vagy akár nyomtatható verziók, amelyek persze már fizetősek, és még ezernyi apróság, ami kihasználja a technikai lehetőségeket. Így van ez máshol is, körül lehet nézni művészek és kiállítások honlapjain. Olyan találó kezdeményezésre már nem is merek gondolni, mint a The Can névre hallgató kísérlet, amely festők és illusztrátorok közös munkája. Egy közösen rajzolt grafikus regényről van szó, amelynek minden egyes lapját más és más készít, így a történet is egymás munkáiból építkezve, egymást inspirálva alakul, emellett a projekt kiváló lehetőség az alkotóknak a bemutatkozásra.

A művészek bemutatását részben a fentiekben elsoroltak miatt is hiányosnak érzem, azaz nagyon kevés a kép, és azokat még nagyítani sem tudom. Ugyanakkor hiányzik az interaktivitás, nem tudok hozzászólni, beszélgetni, pedig biztos a művészeket is érdekli a látogatók véleménye, a visszajelzés. Hiányoznak a közösségteremtés eszközei, amivel igazán hatásosan be lehetne mutatni a veszprémi alkotókat. A litera.hu portál épp’ azért tudja kiválóan reprezentálni a kortárs magyar irodalmat, mert közösséget teremtett, rengeteg látogatót, kritikust, írót vonzott, akik mind aktív részesei a honlap működtetésének.

És ami a legfontosabb, nem látom a bekerülés lehetőségét, nem látom nyomát annak, miként juthat megjelenéshez a galériában egy fiatal, veszprémi művész.

Tudom, a fentiek rengeteg munkával járnak, de ha a művészek összefognak, akkor egy igazi webgalériát teremthetnek. Mondhatjuk azt is, hogy az ötlet jó, csak a kezdeményezés még gyerekcipőben jár, és mindezek idővel megvalósulnak. Remélem így is lesz, én drukkolok.