Igazán érdekes társaság gyűlik össze minden hónapban egy magyarpolányi kis házban. A klub tagjai egyszerű háziorvosok, akiket csupán az különböztet meg a többiektől, hogy szabadidejüket nem sajnálva keresik – és megosztják egymással – a szakma legújabb eredményeit.

Index: – Mikor és hogyan jött létre az orvos klub?

Mártony Géza: – Úgy történt, hogy azok a kollegák, akik kicsit közelebb szerettek volna kerülni egymáshoz, találkozókat szerveztek. Ezek az összejövetelek mindig házaknál voltak, ennek aztán az lett a vége, hogy „ne gyertek, mert összesározzátok a házat”, „oda nem megyek, mert a kutya megharap” alapon a találkozások lassanként elmaradtak, és végül már csak három orvos tartott ki. Egy barátom, aki Kanadában tanít, itt vett házat Magyarpolányban, amit segítettem felújítani, és távollétében karbantartom. Egyszer, amikor én voltam a soros házigazda a klubban, úgy gondoltam, ebbe a házba hívom meg a táraságot. Ez olyan jól sikerült, hogy legközelebb is ott tartottuk a találkozót, akkor már vacsorával egybekötve. A harmadik alkalom után jutottunk arra az elhatározásra, hogy a találkozóknak tudományos, szakmai töltést is adjunk. A kollegák között akadtak fiatal gyógyszer ügynökök, akik a klubot anyagilag támogatták, sőt az ország prominens intézményvezetőit is meghívták előadást tartani. Jelenleg ott tartunk, hogy minden hónap második keddjén összeülünk. Mindig gyógyszerbemutatóval kezdünk, ahol az új termékekről és hatásmechanizmusukról beszélgetünk. Ezután egy előre meghatározott témával kapcsolatban tanácskozunk, amellyel kapcsolatosan a gyógyszerügynök kollégák által meghívott vendég tart előadást. Most már negyedik éve sikeresen működünk, olyannyira, hogy az országos orvos továbbképző intézet elfogadja némelyik előadást és az azután írt tesztet, vizsgát, amiért kreditpontot kapunk. A következő előadás például 4 kreditet ér.

Index: – Kikből áll a klub?

MG: – Ajka városának és környékének háziorvosaiból. Próbáltam kibővíteni a Somló vidéki orvosokkal, de sajnos ezeket a találkozókat nem sikerült összehozni. Emellett igyekeztem bevonni a kórházi orvosokat is. Sok-sok évvel ezelőtt dolgoztam a kórházban Veszprémben – az eredeti foglalkozásom baleseti sebész –, így tapasztalatból tudom, hogy a kórházi orvos magasabb rendű élőlénynek tartja magát, mint egy háziorvos, ennélfogva ez az ötlet sem valósult meg.

Index: – Milyen a találkozók hangulata?

MG: – Egyszerre baráti és szakmai, egyforma hangsúllyal. Az idők folyamán kialakult, hogy el tudjuk különíteni egymástól a kettőt, de mindegyiknek van helye az összejöveteleken. Ez önkéntes klub, de van szép jelvényünk – amit egy magyarpolányi szobrászművész tervezett – és tagsági igazolványunk is. Ez nem csak a 24 tagnak jár, hanem akik valamit tesznek ezért a kis közösségért, azok ezzel az igazolvánnyal tiszteletbeli taggá válhatnak. Egyébként a 24 tagból 22 mindig jelen van. Ketten hiányoznak, mert ügyelnek. De úgy alakítottuk ki a rendszert, hogy mindig más legyen éppen ügyeletben a találkozók idején.

Index: – Milyen előadókat hívnak meg a klubba?

MG: – A gyógyszergyártó jóvoltából sok érdekes előadó megtisztelt minket. Többek között a farkasgyepüi tüdőgondozó igazgatója, a füredi szívkórház infarktus-ellátó laboratóriumának vezető főorvosa, a győri ellátórendszer főorvosa, a dunántúli diabetes gondozóintézet vezető főorvosa, a veszprémi belgyógyász főorvos, a dunántúli gyermekpulmonológiai központ vezető főorvosa, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház igazgatója és még sorolhatnám. Az allergiás megbetegedésről például szegedi szakemberek tartottak előadást.

Index: – Milyen előadók érkeznek önökhöz a jövőben?

MG: – Májusban előadást tart a farkasgyepüi intézet főorvosa az interaktív tüdőkezelésről. Júniusban újra meglátogat minket a füredi szívkórház főorvosa. Szeptemberben Zalaegerszegről érkeznek előadók, akik az infarktuson átesett betegek rehabilitációjáról és utókezeléséről beszélnek majd. Októberben az új vérnyomáscsökkentő módszerekről tart előadást az Országos Kardiológiai Intézet igazgatója.

Index: – Érezhető-e gyakorlati haszna az orvos klubnak?

MG: – Persze, ezért csináljuk. A magyarpolányi klubnak kettős haszna van: egyrészt összeülünk, és vélt vagy valós sérelmeinket megbeszéljük – ebbe persze kis politika és az egészségügy helyzete is belevegyül –, másrészt friss szakmai információkhoz jutunk hozzá. Tulajdonképpen itt az időfaktor a lényeg – az, hogy az új terápiás módszereket minél hamarabb beültessük a gyakorlatba. Előfordult például, hogy egy kollégám kint volt Stockholmban a kardiológiai világkongresszuson vasárnap, majd kedden megosztotta velünk az élményeit. Így első kézből és szinte azonnal hallottunk a tudomány legújabb vívmányairól, a hallottak pedig annyira elnyerték a jelenlévők tetszését, hogy sokan elkezdték a hallott módszereket alkalmazni. Az idő más értelemben is fontos. Az is a célunk, hogy a kezelés már a háziorvosi szinten megtörténjen, és az akut betegek ellátása ne a kórházban kezdődjön. A háziorvos ne csak azért legyen, hogy beutalókat írjon, és a mentő majd viszi a beteget, ahova kell, hanem a tudomány legújabb fegyvereivel felvértezve már hatékonyan kivegye a részét a gyógyításból. A betegek 70–80% -át a háziorvosok látják el, az ő szakmai tudásukra nagyon is szükség van. Ma Magyarországon kórházcentrikus a betegellátás. Az a rendszer, amit építeni szeretnénk, arra törekszik, hogy az alapellátás legyen az osztályozó rész. Akit tudunk, azt ellátjuk, akit nem, azt előkészítjük a kórházi ellátásra. Visszafele: akik kórházra már nem szorulnak, azok rehabilitációját magas szinten tudjuk művelni. Ebben látom a költségcsökkentést és a szakmai hatékonyságot.

Index: – Tudna esetleg konkrét példát említeni?

MG: – A Közép-Dunántúl infarktusellátását a füredi szívkórház végzi. Ha negyven percen belül kórházba kerül a beteg, akkor olyan eljárásokat tudnak rajta alkalmazni, hogy a szívizom nem hal el, annak ellenére, hogy érelzáródás történt. Nekünk, háziorvosoknak már lehetőségünk van a betegeket egyből a szívkórházba küldeni. Egy 32 éves betegnél időben megállapítottam az infarktust, lekerült Balatonfüredre, az infarktusát ellátták úgy, hogy szívizomelhalása nem volt. Valószínűleg hamarosan visszamehet dolgozni. Ha ennél a betegnél a háziorvos nem állapítja meg azonnal a diagnózist, és nem küldi a megfelelő helyre, hanem – mondjuk – elküldi vizsgálatra Zalaegerszegre, akkor mire ott előkerítik az orvost, mire ellátják, azalatt a 2–3 óra alatt a szívizom elhal. Ezután ő már nem rehabilitálható, rokkantnyugdíjas lesz. Ezután az adózóknak kellene eltartani őt még 30 évig, a két gyerekét – amíg nagykorúak nem lesznek – és a feleségét. Nem csak a szakma megbecsülése lenne nagyobb a nívósabb ellátás által, hanem az így spórolt pénzen az egészségügyi dolgozók bérét is növelhetnénk, mert manapság sajnos egy nővér annyit keres, mint egy árufeltöltő a hipermarketben. Én tudásalapú társadalmat szeretnék, minden emellett másodrangú.

-demian-