Szomorú és lehangoló Giuseppe Tornatore 2006-ban készült Az ismeretlen című filmje. Milyen is lehetne egy Ukrajnából elszármazott lány története, aki prostituáltként megjárja mindenféle rabságok pokolbugyrait, s bár túlél, de túlélése csak evilági kínjainak véghetetlennek tűnő sorát engedi sejtetni.

Látványos képekkel indul a film. Fehérneműben álldogáló, álarcot viselő lányok közül válogat egy titokzatos kukkoló, míg kiválaszt közülük egyet, egy Irena (Ksenya Rappoport) nevű lányt, akit egy olasz városban látunk viszont, láthatólag jó néhány évvel később, jelentős módon elgyötörtebb ábrázattal. Irena munkát keres, mindenféle takarító állást elvállal, csak hogy pénzhez jusson. Titokzatos viszony fűzi mások szemetéhez, kukákban, szemetes zsákokban turkál, és a lehető legkevésbé sem tudjuk elképzelni, hogy miféle boldogságot is keres ott.

Egy aranyművesekkel sűrűn lakott házban talál állást, megismerkedik az egyik család bejárónőjével, barátságot kezdeményez vele, hogy később eltehesse láb alól, s ő állhasson a nő helyére. Tettei közben elég durva képek jelennek meg. Emlékei között gyakran feltűnik egy tar fejű alak (Muffa – Michele Placido), aki nem éppen a bélyeggyűjtés rejtelmeibe készül bevezetni a lányt, s egy valamivel jobban fésült, tipikusnak mondható itáliai szépfiú, akihez az előbbinél láthatólag lényegesen gyengédebb szálak fűzték.

Irena a kihulló láncszem helyére áll, süt, főz, mos, takarít és gyereket nevel, no meg keresi a család mackóját, hogy magáévá tegye annak tartalmát is. Munkaadója kislányával kezdetben nem igazán alakul jól a viszonya, és ezen tulajdonképpen semmi csodálkoznivalónk sem lehet. A kislány egy ritka betegségben szenved, nem működnek az önvédelmi reflexei, ha elesik, nem próbál kapálózni közben, s ha mások bántják, akkor sem próbálja megvédeni önmagát. Irena az első alkalommal le is teszteli a kislányt, s nyugodtan veszi tudomásul, hogy igazak a gyerekről szerzett információi.

Természetesen egyre bizalmasabb viszonyba kerül a családdal, munkaadójával összetegeződik, egy alkalommal fürdés után még az asszonya hátát is bekeni, s egy karácsony előtti hetet kettesben tölt a család gyerektagjával. Megismerkedik a páncélszekrény tartalmával közelebbről is, s egy köteg papírnak a többitől eltérően sokkal jobban megörül. Élete aztán hirtelen megváltozik. Lakását feldúlják, az utcán kegyetlenül megverik, s a változások hatására ismét megjelenő emlékképekből lassan kibontakozik előttünk a lány múltja. Magyarázatot kapunk beteges tetteire, és kíváncsian nézzük, hogy képes-e változtatni a dolgain. Új környezetétől szeretetet és odafigyelést kap, de annyira megviselték a korábban történtek, hogy nem képes élni ezekkel a lehetőségekkel. Munkaadójának hirtelen jött halála változtatja meg igazán az életét. Szembe kell néznie tetteivel és annak következményeivel is. Döbbenetes életút bontakozik ki előttünk. Sok mindent megértünk a gonosztettek közül, de elfogadásuk ettől még nem lesz könnyebb.

Számomra egy kicsit kuszának tűnt, ahogyan a rendező apránként fedte fel Irena személyiségét, és több helyen zavart az is, hogy nem odaillő módon próbálta meg összehozni múlt és jelen eseményeit. Dicséretes, ahogyan helyenként pszichologizálni próbált, de ezek a kezdeményezései sem álltak össze egységes egésszé. Irena beteg személyisége nagyobb bemutatást érdemelt volna, s attól talán valóban mélyebb lehetett volna maga a történet is. A befejezése pedig szerintem egyenesen agyoncsapta az addig látottakat. Az volt az érzésem, a film készítői arra számítottak, hogy a néző már hihetetlenül unja az egész történetet, már nagyon-nagyon várja a befejezést, s ezt egy grandiózus jelenettel kell mindenképpen elérni. No, ez szerintem tévedés. A börtönből szabaduló Irena találkozása az időközben felnőtt lánnyal több mint giccses. Felesleges és banális, még azzal együtt is, hogy a közben eltelt időt próbálja hangsúlyozni, azzal együtt meg pláne, hogy a lány mennyire hasonlít Irenára.

Az ismeretlen; színes, feliratos, olasz filmdráma; rendezte Giuseppe Tornatore; készült 2006-ban

A filmet 2008. április 2-án vetítették a HEMO Kortárs filmklubjában.