Mostanában kicsit csitult a rendőrség és munkája körüli országos viharok sora – szopatás vagy nem szopatás, korrupció vagy nem korrupció, jogtalan fizikai bántalmazások, avagy sem… Persze az is baj lehet, ha nincs épp akkor ott a yard, amikor kellene. Mit tegyünk ilyenkor? Az alábbi szöveg a neten terjed, tanulságos, olvassák el!

„Éppen lefeküdtünk volna, mikor az asszony szólt, hogy ég a lámpa a garázsban. Kinézek, és látom ám, hogy négy markos legény serényen hordja kifelé a cuccaimat, aztán rakják az utcán ácsorgó teherautóra, ezerrel.

Kapom a telefont, hívom az óberhét, de azt mondja egy zsernyák, hogy momentán egy szabad kocsijuk sincs, de nyugi, amint lesz, jönnek, és már le is tette.

Nekem meg a fejem tetejébe akadt az adrenalin azonnal, úgy hogy ismét felhívtam a szervet. Mondom neki, az előbb telefonáltam, hogy jöjjenek, de már nem kell sietniük. Ugyanis fogtam a puskámat, lepuffantottam mind a négyet, helyszínelni meg tényleg ráérnek később is. No, le se tettem a kagylót, négy rendőrautó már ott is volt a házunk előtt, plusz a mentő. El is kapták a betörőket ízibe.

Az egyik rendőr, aki velem is hajlandó volt szóba elegyedni, megjegyezte:
– Mintha azt mondta volna, hogy lelőtte mind a négyet.

Mire én:
– Maguk meg valami olyasmit, hogy nem tudnak küldeni senkit...”