Veszprém egyik legismertebb közéleti arcát, Horváth Balázst mutatják be több oldalról a róla emlékező barátok, munka- és pályatársak a most megjelent dokumentumkötetben. A könyvet választókerületének örököse, Horváth Zsolt képviselő; testvére, Horváth György; politikai pályatársa, Lezsák Sándor; az íróként is ismert jogász, Káhler Frigyes és Fenyvesi Ottó szerkesztő állította össze.

Veszprémben mindenki ismerte Horváth Balázst. Még akkor is, ha személyes kapcsolata nem volt az egykori országgyűlési képviselővel. Egyfajta arca volt a városnak, akiről az ország más pontján is hallottak.

„Az igazat nem hamisítom, a hamisat nem igazítom” című kötet megpróbálja több oldalról, a saját maga által írt parlamenti felszólalásokból, beszédeiből, a vele készült interjúkban, a ravatalánál elhangzott búcsúbeszédeken keresztül bemutatni az egykori politikust.

A sok-sok írás, kép mind arra a kérdésre próbál válaszolni, hogy ki volt Horváth Balázs.

Ki is volt ő?
Kiváló jogász, akit a rendszerváltás tett politikussá. Ízig-vérig Veszprémhez, a tágabb környezetéhez, a Balatonhoz, a Balaton-felvidékhez, a Bakonyhoz kötődő ember. Igazi közösségi ember, aki igényelte, építette a barátságokat, aki nem nélkülözhette a baráti találkozásokat, szó- és gondolatcserét. Elérhető közéleti szereplő, akivel lehetett találkozni, sőt beszélgetni az utcán, a Szürkebarát Borozóban, a Pannónia Vendéglőben. Olvasó ember, aki kiváló memóriájának köszönhetően bármikor megidézte Dsida Jenő, Kundera, Goethe gondolatait, szavait. Kíváncsi ember volt, aki a saját szakterületén, a jogon túl érdeklődött az irodalom, a történelem iránt. Olyan ritka politikus volt, aki ragaszkodott ahhoz, hogy választókerületből, és ne listáról kerüljön a parlamentbe. Igaz bohém volt, aki imádta a társaságot, a poharazgatást, a finom ételeket, a főzést, az anekdotázást. Olyan politikus volt, aki szót váltott mindenkivel, akinek a nemzeti érzés mellett fontos volt a liberalizmus, hazában, nemzetben gondolkodott.

Számos konkrét dolgot köthetünk a nevéhez. Veszprémben egyik alkotója, alapítója volt az MDF-nek, majd a Nemzeti Fórumnak. Részt vette az Ellenzéki Kerekasztal munkájában. A rendszerváltás utáni első belügyminiszterként az ő nevéhez köthetjük az önkormányzati törvényt, a polgárbarát rendőrséget. Elkötelezett híve volt a 8-as út fejlesztésének. Neki köszönhetően jelent meg a Veszprém Vasárnap és a Veszprém Vármegye újság.

Hozzá kötik a taxisblokádot. Ő volt a főszereplője ennek az eseménynek kormányoldalról, és ő lett a negatív hőse az eseménynek az akkori ellenzék oldaláról. Ez volt az ő keresztje, amit mindig vitt magával. Ebből lehetett „megtanulni” a politikát.

Láthatjuk, nem lehet röviden, egy mondattal meghatározni Horváth Balázst. Színes egyéniség volt, aki még mindig hozzátartozik Veszprém közéletéhez. Hogy ne felejtsük el, abban segít ez a könyv. Ne felejtsük el, de ne csináljunk belőle legendát, toposzt. Kezeljük a helyén, mert akkor tanulhatunk tőle a legtöbbet. Az olvasottak mellé tegyük oda saját élményeinket, benyomásinkat.