A természeti törvényeket lassan a társadalmi törvények semlegesítik, sok esetben figyelembe sem veszik. A tudósokat (természet- és társadalom-) elkülönítik egymástól, az interdiszciplináris tudományos szemlélet csak szóhasználat maradt. A szenzációsnak kikiáltott (valójában néha zseniális gondolatok is lehetnek) tudományos eredmények sok esetben más résztudomány megfigyeléseivel, véleményével teljes mértékben ellentétesek.

Folytassuk a múltkor elkezdett példákat:

– Az emberiségre jellemző (a XX. században és a XXI. század elején) a már rosszindulatúság szintjén lévő erdő- és fautálat. Az erdőket kivágja, élővilágukat elpusztítja az ember, nem telepít, elégeti – tehát megsemmisíti. Ez a folyamat is lehet közvetlen és közvetett. A közvetett az, hogy az esőerdőket – teljes mértékben érthetetlen módon – pillanatnyi, rövid távú haszonért kivágják. Hazánkban egyes erdőkben a motorosok és autósok elképzelhetetlen károkat okoznak az élővilágban. Személyes tapasztalatom, hogy Ausztriából utánfutókon hozzák a terepmotorokat, és sajnos néhány fillérért helyi motorosok vezetésével feltúrják kevés és már sérült erdőinket. Elgondolkodtam azon is, hogy Ausztria miért nem telepíti hulladékégetőit, erőműveit, szélkerekeit Tirolba? Mi történne, ha egy hazánkfia kivinne egy terepmotort Felső-Ausztriába, és elkezdene száguldozni az ottani erdőkben és legelőkön, vagy Burgerlandban magyar mezőgazdászok földterületeket művelnének meg, és a termést hazahoznák. Miért kell hazánknak befogadni a környezetszennyező, természetkárosító technológiákat, miért kell hazánknak szeméttelepnek lennie? (Mint ismert, a Németországból származó sikeres vállalkozásnak az eredményét, azt a pár ezer tonna kommunális hulladékot azért nem szállították vissza, mert az ügyészség lefoglalta, mint bizonyítékot!!!).

– A napi hírek és események azt tükrözik, hogy a társadalmat a politika és a tőke sokszor félrevezeti. A napokban a hírközlő szervek arról tudósítottak, hogy egyes települések polgármesterei, lakói tiltakoznak a NATURA-program szabályozása miatt. Elképesztő, hogy természeti adottságokkal és az EU által támogatott természetvédelmi ajánlásokkal bíró területeken a helyiek lakó- és ipari parkokról ábrándoznak. A megtévesztésük nyilvánvaló, a tőke és a politika a nyomorukat használja fel a propagandára. Egy megszólaló azt mondta a falu kocsmája előtt, hogy – idézek –: „most 55 éves vagyok, ha lenne itt egy ipari park, akkor lehet, hogy munkát kapnék”. Elképzeltem, hogy a megszólaló milyen boldogsággal venné fel a munkát egy csúcstechnológiára épülő elektronikai cégnél, csak az a baj, hogy az általános iskolát sem járta ki. Vagy arra gondolt, hogy épüljön egy hulladékmegsemmisítő a falu határában, ahol állhatna a szemetet szállító szalag mellett napi 8–9 órán keresztül, és szétválogathatná az Ausztriából és Németországból érkező szerves és a szervetlen hulladékot? A szemét szemétkereskedelmet hozott létre. Németország beszállítja a jó olasz hulladékot, ahol természetesen a török-magyar barátság jegyében bevándorlók válogatják a szemetet, és a jó anyagokat a német ipar számára gyűjtik, miközben a rossz szemetet megkapjuk – lehet belőle tanyakerítést építeni. A megvezetett, kétségbeejtő helyzetben lévő embereket még arra is rá tudják venni, hogy a hátsó kiskertjüket adják bérbe örök áron 40 000 Ft-ért (ez elhangzott egy riportban, a német szemétkereskedők ennyit adtak egy tanyai lakosnak). Tudományoskodhatunk ezen a szomorú tényen, mert ismert, hogy a szerves hulladék a bomlása során hőt termel, tehát bioenergia-hasznosítást is végzünk. Az ötlet tovább fokozható: az egész házat be kell borítani szeméttel, mert ez a legjobb hőszigetelő és hőtermelő rendszer. A baj csak az, hogy ebben az esetben a háztulajdonos vállalkozóvá válik, és fizetheti az iparűzési adót.

– A minden cinizmus nélkül leírt esetek, fantáziálások sajnos nem elképzelhetetlenek. Folyamatosan értesülhetünk arról, hogy pl. a Tisza magyarországi szakasza lassan szemétfolyammá alakul. A napokban (és minden kisebb áradáskor) a Tisza felső szakszán elképesztő mennyiségű ukrán kommunális szemét úszott le, illetve zárt el egyes területeket. Az ukrán hatóságok nem is tagadták a jelenséget, és rezignáltan közölték, hogy tudják, az ukrajnai hulladékgazdálkodás összeomlott, és az emberek a szemetet a vizek árterébe hordják. Soha nem feledhetjük a verespataki ciánszennyezést sem.

– Az ökológiával foglalkozó szakemberek szinten kivétel nélkül azt vallják, hogy a globalizáció elsőként a környezetszennyezéssel és a klímaváltozással jött létre. A hazai példákat és elemzéseket célszerű kiegészíteni minden olyan eseménnyel, amely előbb vagy utóbb hatással lehet az egész világra. Kína évek óta a figyelem középpontjában van. A napjainkra megváltozott társadalmi szerkezet tág teret engedett a természeti erőforrások kitermelésének, ezzel egyidőben figyelmen kívül hagyta a természet egyensúlyának alakulását, környezetének pusztulását. A népesség növekedése, az aránytalan termelés-növekedés, a természet erőinek végletekig terjedő kihasználása lassan megingathatja a közgazdászok által dicsőített világgazdasági fejlődést. Az élővilág nyomorúsága soha nem látott méreteket öltött. Számos elemző valószínűsíti azt, hogy 2010 környékén 300–400 millió kínai ökológiai menekülttel lehet számolni. Mondhatják egyesek, hogy fellélegezhet a világ, mert Kína Afrikát szemelte ki terjeszkedése célpontjául és nyersanyag-pótlásának helyszínéül. Valószínűen elkomorodik minden angol, francia, spanyol, olasz, ha azt tapasztalja, hogy a mára már gyengülő volt gyarmati birodalmai felett minden befolyását elveszti, és a kitermeletlen nyersanyagokra, az afrikai lakosokra a kínaiak kiterjesztik befolyásukat. A folyamat ismert, sokat nem lehet róla vitatkozni, Európa csak passzív szemlélője ennek a jelenségnek. Természetesen zavaró, ha azt haljuk, hogy hazánk a jövőben az új Kínai Birodalom raktárbázisa lehetne. Ez nem utópia, természetesen megvalósíthatón de ebben az esetben a magyar nemzet megszűnne létezni, kezdhetnénk egy új honfoglalást (orvostársadalmunk jelenleg előtanulmányokat végez Skandináviában).

Nem kizárható, hogy gyorsan eljön az az idő, amikor Földünkön átrendeződnek az erőviszonyok. A nagyon gyenge lábakon álló gazdaság primátusa bármikor összeomolhat, ami új birodalmak és új erőviszonyok kialakulásához vezethet. Egyre fogyatkozó hazai népességünk – mint nemzet – gyorsan eltűnhet egy viharos sebességű átalakulásban. A társadalomtudósok a jóslásaikban – szinte minden esetben – stabil, egyenletes változásokkal igyekeznek számolni, mert a politika ezt kéri tőlük. Mindenki tudja, hogy a világ szénhidrogénkészletei végesek. A politikusok választási beszédeikben a természet stabilitásával számolnak. A természeti kincsek progresszív kitermelése meggyőződésük szerint fenntartható. A fenntartható fejlődésnek nincsenek gátjai, mondják pénzemberek. A kormányok hosszú távú tervei (kb. 4 év) nem veszik figyelembe a folyton romló, és ezáltal változó természet kihívásait és figyelmeztető jelenségeit. Az elmúlt nem több mint 50 évben olyan változások jöttek létre, mint pl. a világnépesség növekedése, a természet körforgásának bizonyított egyensúlyi felbomlása, az ivóvíz problematikája, a környezet szennyezés, a hulladékgazdálkodás, a klímaváltozás és nem utolsó sorban a mindezekkel párosuló újfajta betegségek, járványok stb.

Ezen a télen Kínában valószínűsíthetően a klímaváltozás miatt rendkívüli téli időjárás alakult ki. A nagy hidegek és a sok hó néha szinte megbénította Kína gazdaságát. Ezt vezetőik nem kis aggodalmára nem képesek kompenzálni és befolyásolni. A hatás nem csak abban állt, hogy hányan fagytak meg, vagy hányan nem tudtak munkába érni, hogyan bénult meg sok helyen az áramszolgáltatás, a sok balesetekkel járó szénkitermelésnél a szállítások hogyan akadoztak. A másodlagos hatás – amely talán sorolható a kiemelkedő események sorába –, hogy a nagy tél miatt – kínai hírforrások szerint – 1,3 millió hektár erdő pusztult el. Az élővilág folyamatainak elemzésekor egy ilyen katasztrófa a jövőkutatás szempontjából több korábban már feltárt összefüggést más megvilágításba helyez. Sajnos ezek az események nem lassítják, hanem csak gyorsítják a természeti egyensúlytalanságokat és az ökoszisztéma felborulásának folyamatait.

A palatinuszi elemzések csak és szigorúan vett társtudományi, azaz interdiszciplináris ismeretanyagok felhasználásával készülnek. Az elmúlt időszak írásaiban, elemzéseinél számos hivatkozás történt a fizika, a kémia, a biológia, a meterológia, az ökológia stb. tudományára. Földünk természeti eseményeit célszerű egy önálló fejezetben, a geográfia, azaz a földrajztudományok szemszögéből is vizsgálni. Tévesen sokan azt képzelik, hogy a földrajz csak azzal foglakozik, hogy hol van egy város, és ott milyen folyó halad át. Szomorú és riasztó volt hallani, amikor egy amerikai hölgy valamilyen vetélkedő-műsorban mit válaszolt arra, amikor feltették neki azt a kérdést, hogy hol van Budapest. A nagy tudású, amerikai egyetemet végzett hölgy kikérte magának ezt a kérdést, mert szerinte Budapest csak egy kitalált dolog. Személyes élményem volt 1980-ban amikor egy angliai kisvárosban érdeklődéssel vizsgálgattak (a kocsmában), mint különleges lényt, aki egy misztikus helyről, Magyarországból érkezett. De volt egy törzsvendég, aki az ötödik sör után magabiztosan mondta, hogy tudja, hol van ez az ország, sőt a fővárosát is tudja hogyan hívják – Bukarestnek. (Ezen az utazásomon ért még egy másik meglepetés is. Egy Walesben lévő kis településen a kiskert tulajdonosa büszkén mutogatta néhány négyzetméteres fóliasátrát, ahol ritkásan néhány éretlen paradicsom zöldellt. Látszott, hogy büszke az őstermelő. A kíváncsiság őt is hajtotta és megkérdezte, „ti is ismeritek a nájlnont?” (Nylon – ang. e. nájlon ami poliamid alapú, nagy szilárdságú átlátszó műanyag). Sajnos, akkor csak én jöttem zavarba, mert nem tudtam, hogy két évtized múlva nálunk is az angolszász oktatási forma fog megvalósulni, amiről köztudott, hogy tudásalapú.

Szacsky Mihály
palatinus