Lehet, hogy bennem van a hiba, de valamiért nem éreztem annyira ütősnek most pénteken este egyik kedvenc zenekarom koncertjét. Voltak söreim, sőt egy kitűnően induló sajtónapi partiból érkeztem a buliba, de valami mégis hiányzott számomra a felhőtlen sikerhez, az önfeledt szórakozáshoz.

Lendület volt bennem, meg a zenéjükben is, utóbbiban talán túlságosan is sok. A magam részéről a csendes, mesélős számaikat szeretem. Az se baj, ha kicsit szomorúak, meggyőződésem, hogy attól olyan szépek, amilyenek. A történetek hiányoztak leginkább, azt hiszem. Nem éreztem, hogy el is vannak mondva a számok, és nem csak elénekelve, nem éreztem, hogy van tartalom is a szövegek mögött, csak dalokat hallgattam, táncikáltam a emberekkel, és néztem ki a fejemből.

Kerestem a hangulatot, a pillanatot, az érzést. De az valahogy mintha most Pécsett, Kecskeméten vagy Nyíregyházán maradt volna, s nem érkezett meg hozzám ide, Veszprémbe. Persze jók ezek a számok nyilván, a Feketemosó, a Mol-kútnál, a Menetszél stb., de valamitől nem úgy szóltak, mint ahogyan szerettem volna, mint ahogyan egyébként már valóban megszoktam tőlük. Például zavart az is, hogy az utóbbi két számot nem így, egymás után, abban a sorrendben játszották el, ahogyan az albumon vannak, hanem egymástól elválasztva, és ráadásul még fordított sorrendben is. Nekem nem ment könnyen az áthallás.

A gyors számok talán túlságosan is gyorsan szóltak, azokban sem éreztem a történetet, sem a viccek, sem pedig a tréfák nem jöttek át annyira, mint máskor. Hiányzott Rátgéber Laci vigyorgós kerek feje, amit annak tudatában sem bírok elfogadni, hogy most már nem csak a pécsi lányokat, de egész nemzetünk kosaras hölgyeit dirigálja. Az új számok közül biztosan emiatt nem szólt annyira hitelesen a Fishing on Orfű sem. A klipje egyébként tündéri, különösen az animációs része bájos és ötletes.

Biztosan az sem ártana, ha több új számot hoznának össze a fiúk. Azt hiszem, hiányzott a változatosság is. Mert valljuk meg őszintén, jók ezek a zenék, csak nehéz velük úgy új koncertélményt nyújtani, ha csak a sorrendjüket variálják. Kellenének új számok, nem egy, nem kettő, nem öt, s akkor talán egészen más lenne mindenki fekvése. Lélekben talán megint meghasalhatnék – mint eddig szinte mindig –, s nem a butábbik kritikátlan trénerem mondatná belőlem a magáét, hanem a dalok szólnának helyettem, s azok mondanák meg nekem, hogy ki is vagyok én tulajdonképpen. Mert azt gondolom, hogy ez így lenne rendjén.

Persze lehet, hogy valóban rendjén van így is, csak nekem kellett volna többet – vagy kevesebbet – innom, egy biztos, hogy amint lehet, természetesen újra nekiveselkedem, hogy meghallgassam kedvenc számaimat Állnak a férfiakkal, Itt valahollal, Jávor Pállal és Hú de sötéttel együtt, újra.

A koncert 2008. március 14-én volt az Expresszóban.
A zenekar tagjai: Lovasi András – gitár, ének; Ózdi Rezső – basszusgitár; Brautigam Gábor – dob; Leskovics Gábor – gitár, vokál

Kapcsolódó oldal: www.kiscsillagzenekar.hu