Sűrű időszak volt az elmúlt 8 nap a kézilabda rajongóknak. Nemzetközi meccsek, hazai rangadó, sérülés, új játékos beépítése, tettlegességig menő affér az ellenféllel (játékos-játékossal, szurkoló-szurkolóval) és a többi. A csapat azonban továbbra is jó. Sőt!

Kezdjük a legrangosabb eseménnyel. A dán Kolding régi ismerősünk, azonban minden korábbi pozitív nosztalgiát elmosott a legutóbbi vendéglátás. Maradt a revansvágy, ami a csapatnak akkor Koldingban „biztosított” egycsillagos motelért – hajnalig tartó zenés rendezvénnyel rafinálva –, az edzés alatt kivilágítatlan csarnokért, a reptérre küldött minibuszért (hogy háromfordulós legyen a transzfer), a nulla kommunikációért és a silány étkezésért jár. Fehér ember nem felejt, de a visszavágást a fogat fogért elvnél modernebb formában is le lehet rendezni.

Például úgy, hogy kettős győzelemmel jutunk túl a magabiztos (vagy nagyképű – vérmérséklet kérdése) dánokon, „csakazértis” magas színvonalú vendéglátást biztosítva nekik. (Ez az igazi országimázs!) Mindezt úgy, hogy miután kézcsonttörés miatt kiesett a védekezésünk alapembere – Luzsnyikov Zsenya –, napok alatt kellett régi-új játékosunknak, a népszerűségét szerénységének és szorgalmának köszönő Ivan Lapcsevicsnek beilleszkedni egy év kihagyás után a társaságba.

További sérültünk a fiatal balkezes lövő Zarko Markovics, így – párjára – Marko Vujinra lényegesen nagyobb teher hárul. Nagy erejű bombáiról éppen úgy híres a szerb fiú, mint arról, hogy milyen magas fordulatszámon, igazán tűzben égve játszik a pályán. Ez utóbbi nemcsak előnyt jelent, hiszen az elhamarkodott mozdulatok, gesztusok, szavak az egész klubnak gondot okozhatnak. Na, de ki az, aki az önuralomról tud hatékony előadás tartani egy 23 éves, erőtől és ambíciótól duzzadó délszláv fiatalembernek?

E mini pszichoanalízis oka a Pick Szeged otthonában – a bajnokság szempontjából lényegtelen, ám annál nagyobb presztízzsel bíró – a szerdai meccsen történt esemény. Vujint kétszer állították ki (szövegelésért, és nem szabálytalankodásért), és még piros lapot is kapott, ugyanis az utolsó percben egy hétméteresnél fejbe dobta az ellenfél kapusát. Itt meg kell jegyezni, hogy a fej mellé lőtt lövést egyetlen kapus sem tudja hárítani, így nemcsak tuti gólt jelent, de a kapust is lehet bosszantani/megfélemlíteni vele. Bátorság azért kell a kivitelezéshez, mert minden ilyen lövésnél a végleges kiállítást kockáztatja a játékos, hiszen a hálóőr bármikor belemozdulhat véletlenül a labda útjába, és ez bizony így is piros lapot ér. (Azontúl, hogy az ellenfél többi játékosa is utazni fog a „tettesre”.) Puljezsevics és Vujin között azóta sincs béke, bár utóbbi többször próbált elnézést kérni, de erre a meccs után tettlegesség, majd fel nem vett telefon volt a válasz.

Mindenesetre Pásztor Pista utolsó pillanatban lőtt góljával egyenlítettünk Szegeden, és így veretlenül vágunk neki a rájátszásnak. Ez már csak mentális szempontokból sokat jelent a klubnak. Ez a pszichés erő az, amivel mozgósítani lehet a tartalékokat, amikor az izmok már fáradnak, és a figyelem lankad. Persze ügyelve arra, hogy a túlzott önbizalom ne csapjon át elbizakodottságba, mert akkor úgy járhatunk, mint a BL-ben a Barcelona, aki az utolsó csoportmeccsen nem vette komolyan lebecsült ellenfelét, és beleszaladt egy csúnya vereségbe.

Éppen az a Pick Szeged mérte a katalánokra ezt a csapást, amely ezáltal mentálisan vált igencsak erőssé….

Fotók: http://foto24.hu