Mindig jó kedvem lesz tőlük, bár személyes élmény sajnos pont ehhez az állathoz nem fűz. Derűs arc, móka zizeg minden porcikájukban, valamiféle életigenlés, üde életöröm árad belőlük. De lehet, hogy csak én kötöm ezeket a tulajdonságokat hozzájuk, és közben pedig egészen mások. Ha van kedvük, most velem tarthatnak, hogy kiderítsük, mi is az igazság.

A menyétfélék családjába tartozó vidrák elég rendes (értem alatta: hatalmas) területet jelölhetnek meg élőhelyként „önéletrajzukban”, hiszen Nyugat-Európában éppúgy megtalálhatók, mint a skandináv tengeröblökben, illetve Dél-Délkelet-Ázsia mangrove mocsaraiban. De élnek még Japánban, Szumátrán és Jáva szigetén is. (Észak-Afrikát sem hagyják le a térképről…) Szóval majdnem mindenütt otthon érzik magukat, ahol csendes víz, burjánzó növényzet található. Lételemük a víz, nem is nagyon távolodnak el tőle, ha pár száz méternél messzebb kavarodnak a víztől, bizony-bizony már piszkosul érzik magukat.

Mint ahogy minden férfi szeretne, magányosságban élnek vidra hímjeink, csak a párzási időszakot oldják fel ez alól. A kölykeiket nevelő anyaállatok esetében pedig nem beszélhetünk magányról, persze a vidra hímek nem veszik ki részüket a kölyöknevelésből.

A nászidő alatt – a vidrák esetében nincs konkrét párzási időszak – a hím keresi fel vidraasszonya területét (territóriumuk határát egyébként ürülékükkel jelölik). Egy sikeres párzás után 60–65 napi „pocaklakás” elteltével lépnek e világra a kölykök. Ritkán érkeznek egyedül, általában párosával, de előfordulhat, hogy egyszerre négy csupasz és vak vidrakölyök boldogítja anyját. És akkor napozzunk egy kicsit! 30–35 nap elteltével nyílik ki a szemük, amely jelentős esemény után veszi kezdetét az intenzív vidra-iskola. 55–60 napos koruk után kezdi el őket anyjuk úszni és vadászni tanítani. Ekkor ismerkednek meg a vízzel, ekkor tanulják meg, hogy a bundaszárítás tökéletes elsajátítása megmentheti az életüket. (Elég, ha egy hidegebb téli napon hanyagul szárítkozik meg egy vidrakölyök, és egyenes út vezet a halálos vidra-megfázáshoz.). 90–100 naposan már kitanult vidráknak tekinthetjük a kölyköket, bár a szülői felügyeletre még egy évig nagy szükségük van, és 2–3 évesen válnak felnőtté (ivaréretté).

Ha evésről van szó, előnyben részesítik a halakat és a kétéltűeket, de megeszik a rákokat, kisebb rágcsálókat is. A halastavakban igen nagy kárt (nekünk kár, nekik élet) tudnak okozni, így az ilyen területeken nem szívesen látott lakótársak. Egyetlen nap a testsúlyának 15%-ának megfelelő mennyiségű táplálékot kell elfogyasztaniuk. Ebből kifolyólag egész nap vadásznak. A vidralétet adó vizet – a halászat végeztével – gyorsan elhagyják, és mint a legtöbb jóravaló lélek, pihenéssel töltik fennmaradó idejüket. Egy valamire való vidravacok vagy a partoldalban, vagy egy víz fölé hajló fa tövében található, és a víz alól is remekül megközelíthető.

Mint minden az életükben, a testük felépítése is a vízről szól. Áramvonalasak, és hajlékony testükkel, rövid úszóhártyás lábaikkal szinte mindenféle akrobatikus vízi mutatványra képesek. (De a szárazföldön is igen fürgén és gyorsan mozognak.) Bundájuk barna, valamint rendkívül tömött, a komfortot még növeli, hogy a vízben fellépő hőveszteség ellen a bunda vízhatlan bezsírozásával védekeznek. Alig több mint egy percig bírják ki a víz alatt, ahol is a biztonság kedvéért az orr- és fülnyílásaikat bezárják.

Szomorúan, de szót kell ejteni jelenlegi helyzetükről, hiszen a vidrák egész kontinensünkön veszélyeztetett fajként télnek, több nyugat-európai országban pedig kipusztultak. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen hazánkban – bár fokozottan védettek – több vidra él, mint más európai országban. Kihalásának mi más lehetne az oka, mint az élőhely pusztulása, a felmelegedés, és általa a tavak kiszáradása, a vadászat és a környezetszennyezés.

De hogy ne lógó orral kelljen elválnunk a vidráktól, álljon utolsóként itt egy érdekes megfigyelés, miszerint míg a vidrafiúk idejük nagy részét szunyókálással, evéssel és a társak figyelésével töltik, addig a vidralányok leginkább játszanak, tisztálkodnak, esznek és pihennek. Akár csak a nagybetűs Emberek.