Továbbra is úgy gondolom, hogy buszozni jó. Főleg azért, mert 1. nincs autóm, 2. mert minimális ökológiai lábnyomot akarok magam után hagyni, 3. mert néha sztrájkol a vasút, 4. mert ha éppen mégsem, akkor meg egyszerűen nincs olyan vonat, amivel reggel nyolc és kilenc között lehetne a fővárosba érni, tehát 5. mert nincs választásom. Szóval marad a busz, mint minden közlekedési eszköz netovábbja. Na, tovább.

Egyik hatalmas előnyük a tömegközlekedési eszközöknek, hogy a bennük eltöltött idő akár hasznos is lehetne. Bár biztosan jó dolog vezetni, azonban egy pesti oda-vissza út fölöslegesen kidobott három óra, amelyet remekül el lehet tölteni például olvasással. Persze a volánnál is lehet olvasni, csak nem ajánlott. És hogy vicces legyek, a Bakony, Balaton és Zala Volánnál sem… Nézzük csak, miért.

Ha kilenc órára akarok Pestre érni, akkor ideális választásnak tűnik a reggel Veszprémből 7.15-kor induló gyorsjárat. Ez egyébként azért hallgat erre a jelzőre, mert nem áll meg sem Palotán, sem Fehérváron. És ez jó. Szóval adott a gyorsjárat, ami minimálisan zavaró ingert sem nyújt az utasnak, lévén viszonylag új, nagy hodály-busz, kellemesen ringatózik és viszonylag csöndes. Éppen ideális körülményeket biztosítana bő másfél órányi elmélyülésre, körülbelül 70–80 oldal elolvasására.

Egyetlen hibája a járatnak, hogy a sofőr nagyon szereti borosbocskorékat, és ráadásul azok közé az emberek közé tartozik, akik önhatalmú népművelőnek csaptak fel életük egy korábbi pontján. Az ilyesfajta népművelők közé sorolom még a zenét a fülhallgatóban bömböltetőt, a fennhangon mobiltelefonálót és az élet nagy-és-fontos-dolgait egymással hangosan megvitató barátnőket. Ők úgy gondolják, hogy mások – köztük természetesen én is – a tudatlanok közé tartoznak, és most majd jól megmondják/megmutatják nekem a tutifrankót, hogyan kell élni, gondolkodni stb. A jeles rádióműsor is ilyen bölcs, hasznos és mély megállapításokat tesz életünkre vonatkozóan, és én igen nagyon szeretem ezt hallgatni a buszon Pestre utaztamban. És hogy biztosan mindenki hallja az okosat, a fehérvári elkerülőn a sofőr egy kicsit még feljebb tolja a volumét, ha netán valaki elbóbiskolna vagy elbámészkodna.

Amikor utoljára vasutassztrájk volt – tudják, az a fél napos –, akkor a borosbocskor még némi okosnős beszélgetéssel is meg volt spékelve. De itt nem is ez volt az igazán dühítő, hanem az, hogy a Volántársaságok szerint aznap, ahol szükség volt rá, mentesítő buszok indultak. Nem is volt semmi fennakadás a közlekedésben. Nem számít fennakadásnak az sem, hogy a 7.15-ös buszon hering módjára álltak az utasok, és legalább húsz (!) kedves utas fel sem fért a járműre Veszprémben. Végül is fennakadás nem volt, utazni meg nem kell, az pusztán fölösleges luxus és környezetszennyezés.

További jó dolog a buszozásban, hogy az ember átadhatja magát a száguldás örömének. Ez azt jelenti, hogy az ablakon át láthatja, amint mások boldogan száguldanak, és velük örülhet a sebességnek. Valami oknál fogva ugyanis az autópályákon érvényes sebességkorlátozás csak néhány buszra érvényes, és különösen azokra, amelyekkel én szoktam utazni. Megszokott jelenség ugyanis, hogy az amúgy általában modern Balaton Volánok mellett a szakadt Ikarusok (Bakony és Somló Volán, ó, jee) mintegy harminccal-negyvennel gyorsabban repesztenek el. De ez még belefér, biztos félnek, hogy szétesik a csotrogány alattuk az autópályán. Na, de amikor pótkocsis kamionok és egyéb óriási össztömegű gépmonstrumok hagyják le a kellemesen ringatózó szállítóeszközt, akkor elgondolkodik az utas, vajon miért jó ez neki?

Sokat gondolkodtam ennek az okán, de egy vasárnap hajnali utazás megvilágosított. A jó öreg 7.15-ös ugyanis a szokásos százöt perc helyett – nem mint ahogy a menetrend írja, a Népligetig, hanem csak az Osztyapenkóig… – röpke kilencven alatt teljesítette a távot, és bizony előzött balról-jobbról kamiont, buszt, személyautót vegyest. Tehát, ha akar, tud menni, és főleg, ha nincs ellenőrzés, mint hétvégén általában. És ekkor jött a megvilágosodás: nem a menetrendet szabják a busz sebességéhez, hanem a sebességet a menetrendhez. Így már érthető, miért kell csigalassúsággal araszolni a szélső sávban, közröhej tárgyát képezve az autós társadalomban.

Persze, fenntartom a véleményem továbbra is, buszozni jó. Pusztán az a kérdés, kinek. De sebaj, kedden ismét vár kedves barátunk, a 7.15-ös, lesz borosbocskor, népművelés, araszolás. Csuhaj.