Rohadt sokba kerül. Minden egyes veszprémi polgárnak. Ez bizony vitathatatlan tény. A kérdés csak az, hogy mit kapnak cserébe városunk lakosai? A Veszprém Presszóban ezúttal az új multifuncionális csarnokról, annak költségeiről, rendeltetéséről és várható kihasználtságáról folyik a vita.

– 4,5 milliárd forint! Tudok mekkora pénz az, bammeg! Csaknem 4000 évnyi fizetésem. Ráadásul ez majdnem mind városi pénz. A mi pénzünk. A mi adónk, illetve a minket terhelő hitel. Csak azért, hogy az a háromezer kézilabda-mániás tudjon hol szórakozni! Bocs, nem is háromezer, max’ a fele, mer’ oda az egész Dunántúlról járnak.

– Pont ez az! Ezt a csarnokot ne hasonlítsd valami iskolai tornateremhez (pl. ahol most játszik az MKB)! A meccsre sokan azért nem jöttek ki eddig, mert nem akartak szardíniaként nyomorogni az állóhelyeken, mivel ülőhelyre bérletet és jegyet is csak kihalási alapon lehet szerezni. A gyerekeimet én sem vihettem ki egyetlen rangadóra sem, pedig biztosan élvezték volna! Az Aréna eleve azért épül, hogy országos – Uram bocsá’, nemzetközi – rendezvények házigazdája legyen a város. Ha már a kézilabdát említetted: tudod, hány kézilabdás – de ebből a szempontból mégiscsak turista – gyerek alszik, eszik, vásárol a városban, mondjuk a Balaton Kupa alatt? Több száz! Képzeld el, ha nem a kollégiumokat töltik meg a – sportoló – turisták, hanem a sokcsillagos szállodáinkat, mert mondjuk válogatott vagy klubcsapatok tornáit tartják Veszprémben. Ez azért már vásárlóerő! És a szurkolókról még nem is beszéltem...

– Számolj már egy kicsit, pajtás! Ennek a városnak van hatvanezer lakosa, abból legfeljebb négyezer elmegy a meccsekre, ez enyhén szólva kisebbség! Én nem fogok járni, úgyhogy az én adómat ne fecséreljék ilyesmire!

– A kézilabda nem fogja eltartani, nem is ezt mondom, de lehetnek egyéb sportrendezvények is, mint a küzdősportok, más labdajátékok, de a múltkor hallottam, hogy még jégpályát is tudnak majd csinálni. Az igazi lóvét mégis a vásárok, kiállítások, no meg a komoly- és könnyűzenei koncertek hozhatják. Az adód csezmeg, így is ezer dologra megy el! Jársz színházba? Na ugye, hogy nem. Pedig azt is támogatja a város. Vagy úgy gondolod, hogy a Wartha u. aszfaltozását csak a Wartha utcaiak adójából fizessék, mert, hogy Te nem jársz arra? Ne haragudj, de ez baromság.

– Már megint kiforgatod a szavaimat! Én az arányokról beszélek. Az ilyen csarnokok mindenhol veszteségesek, Győrben, Szombathelyen éppen úgy, mint Pápán. Nemhogy az építési költségeket, de még a fenntartást sem tudják kigazdálkodni. Van fogalmad arról, mibe kerül egy ekkora csarnok fűtése, világítása, őrzése stb.? Gondolom, a rendezvényszervezők sem tisztán jutalékért dolgoznak, tehát az ő bérüket is mi fizetjük. Vagy van ötleted arra, hogy miből folyik be évente az a minimum 550 millió, amire a fenntartást kalkulálják?

– Már mondtam. Ne csak a közvetlen bevételt nézd, hanem azt is, ami közvetetten jövedelem a városnak. A „hírnévről” és a város presztízséről nem is beszélek, de gondolj az ide érkezők szállására, kaja-pia fogyasztására, ajándékvásárlásaira, vagy ahogy egyéb városi szolgáltatásokat (múzeum, kiállítás, állatkert, közlekedés stb.) igénybe vesznek. A turisták itt költik a pénzüket, ami az itteniek zsebébe kerül. Arról nem is beszélve, ha mondjuk Boney M. koncertre akarnál menni, neked sem kell Budapestre utazni, tehát még spórolhatnak is a helyiek.

– Engem ugyan nem érdekel a Boney M.! Főleg, ha fizetni is kell érte. Mindenesetre én a forintra lefordítható dolgokban hiszek, ez az általad emlegetett „közvetett” haszon pedig szerintem rohadtul nem megfogható. Azt továbbra is igazságtalannak tartom, hogy én – mint a csarnok építéséhez, fenntartásához komoly összegekkel hozzájáruló polgár – ugyanannyit fizessek egy belépőért, mint a Naffaluból leránduló kultúrsznob.

– Ebben viszont egyetértünk. Talán a Veszprém-kártya készítői ezen is elgondolkodnak…