Hogyan értékelte a szociáldemokráciát a Katolikus Körben a tanító, és hány kút az egy kút Nagyhidegkúton? Vajon száz évvel ezelőtt milyenek voltak az emberek, hogyan intézték ügyes-bajos dolgaikat, mi foglalkoztatta őket, miről álmodhattak? A Veszprémi Hírlap éppen száz évvel ezelőtti számából válogatott cikkek talán választ adhatnak kérdéseinkre.

„Szociális előadás
A mult vasárnap foltyatta Czeczey Nándor tanító a Kath. Kör nagytermében a ker. munkásegylet számára szociális előadásait. Most arról beszélt, kik, miért és hogyan csinálják a demokrata szocializmust. Beszédjének menete ez volt: Lassalle Ferdinánd és Marx Károly zsidóvallásu egyének. A magyarországi szociáldemokraták vezérfiai is nagyobbrészt idegen származásuak, nem magyar vérből valók, csak lép módjára a magyar munkásság fillérein élősködő üzletemberek. Iparkodnak rontani-bontani, hogy a zavarosban halászhassanak, istentelen elveket hirdetnek, szennyes tanitásokat adnak a hiszékeny magyar munkásságnak, hogy féregként a piszokban tanyázhassanak. Hirdetik, hogy a jó hazafiak, papok és minden ember összes cselekedeteit az önzés vezérli. Persze arra nem gondolnak, hogy ebből a józanabbul gondolkodók meg tudják itélni azt is, hogy ők is csupa önzésből cselekszenek mindent. Haragusznak, ha a ker. politikusok a munkásság részére üdvös törvényt hoznak, mert féltik jövedelmező állásaikat.

A francia és német szociáldemokrata vezérek Argelies, Hovelacque már milliomosok, a nép meg még mindig szegény. Ujságokat, füzeteket adnak ki a nép bolonditására, butitására és ebben magukat „mi tudósok”-nak cimezik. Ujságjaikban hazugság hazugságra, rágalom rágalomra, cáfolás cáfolásra, visszavonás visszavonásra következik. Állandó remegésben tartanak munkaadót, munkást és társadalmi vezérembereket. Erejüket egy csőcselék csapatban összpontositják, amely csapat durvasággal, gorombasággal, utcai terrorral igyekszik magának érvényesülést szerezni. Ilyen gárdába akarják a ker. munkásságot belevezetni, beleterelni. Ki akarják belőlök irtani a két legszentebb érzelmet, a vallást és a hazafiságot.

Nem fogjuk engedni! Beláthatjuk a szövetkezés és az erők csoportositásának nemcsak fizikai, hanem erkölcsi szükségességét is. Ne feledjük el, hogy az ellenreformáció egyik leghatalmasabb eszköze a szövetkezés volt. Ha mi ker. munkások szervezkedünk, tömörülünk, bátran kiállhatunk a harctérre, mert még a pokol kapui sem vehetnek rajtunk erőt.

– Az előadás előtt a fa- és vasmunkások szakosztálya tartott értekezletet, melyen a szakosztály működésének fellenditéséről tanácskoztak.”

– Nem tudom eldönteni, hogy ez a katolikus hetilap véleménye, vagy csak tudósítás az eseményről? Hazatalálás-szagú…

„Az olcsó kut
Nagyhidegkuton kevés a nagy hideg kut, mert mélyre kell ásni és sokba kerül. Egy ilyen kut egy egész kis vagyont képvisel, a vagyonból pedig mindig kevés vagyon. Szauer Józsefnek kut kellett volna, de olcsó kut, mert nem lehet minden pénzt a kutba dobni. Nosza, készült is az olcsó kut olyanformán, hogy tizenhárman készitettek egyet és hogy még olcsóbb legyen, felváltva kettenként segitettek a kutásóknak. Haladt a munka gyönyörűen; már vizet is értek.

„Nem kell tovább ásni! – vélekedik Kungl József, a falábu. „De bizony csak ásni kell!” – erősködik Szauer József. „A Kungli beszél okosan” – dönti el a községi biró. „A Kungli?! – igy Szauer. Hiszen az csak dicsekedni tud, de dolgozni nem. És többről többre, szóról-szóra, szitokra végül pofra; – azaz Szauer József a birót lekicsinyelte, Kunglit, a falábut, pofonvágta és kétszer feltaszitotta. Az ember azt hinné ezek után, hogy Szauer csak a Kunglit verte el, pedig ez alapos tévedés, mert az olcsó kutat óhajtó Szauer elvert egyuttal két kutra való pénzt is; ugyanis a háromrendbeli becsületsértés büntetéspénze, a rengeteg tanuköltség és a tenger fiskális dij annyira rug, hogy azon Szauer készittethetett volna magának két gyönyörü kutat és most nem kellene ellenségeivel egy kutra járni. – Szauernek bizony keserű lehet annak a kutnak a vize.”

– Olcsó „kutnak” híg a leve. Hiába, a mai újságíró is humoros…