Száz kilométeres szél bontja meg a garázstetőm, csőtöréssel (szennyvíz-szivárgással) áztatom az alsó szomszéd fürdőjének mennyezetét, ugyanazon napon két barátnénknak is totálkárosra törik a kocsiját az ónos esős, ködös időben figyelmetlen autósok. Na ilyenkor örülök annak, hogy öt boldog évet töltöttem biztosítótársaságnál!

Jó pár évvel ezelőtt – tán még az archívumunk sem létezett :-) – ecseteltem azt, hogy némi kedvességgel és egy vidító mosollyal felvértezve milyen szép eredményeket lehet elérni a különböző hivatali ügyintézésekkor az APEH-tól az Okmányirodán át a Földhivatalig. Van egy hely, ahova az emberfia azonban nem tud mosolyogva bemenni, hiszen általában olyankor szükséges belépnie, ha valami rohadtul bosszantó, idegesítő, ráadásul komolyabb anyagi kárt okozó baleset vagy hasonlóan ki nem számítható esemény történt vele. Ez a hely a biztosító.

Ki az az állat, aki vigyorogva mesélné a vadidegen ügyintézőnek, hogy ellopták a kocsiját, vagy feltörték a lakását, vagy a gyerek eltörte a lábát a szlovák sítáborban? Erre még a hiperoptimisták sem képesek. A pech által gerjesztett idegállapotra még rátesz egy lapáttal a tudatlanságból fakadó tehetetlenség is. Németországban például általános iskolai tananyag a társadalom- és magánbiztosítás működése, nálunk még a diplomások sem tudják – népszavazás ide vagy oda –, hogy a bruttó és a nettó jövedelmük közti különbözet mire is megy el pontosan. Honnan lenne fogalma az egyszerű polgárnak a maszek biztosításairól, ha még az államilag kötelezőket sem ismeri?

A feszült hangulatot egyből oldhatjuk azzal a tézissel, hogy még mindig jobban jártunk, mintha biztosításunk sem lenne. Mosolyra ez ugyan nem ad okot, de legalább erőt vehetünk magunkon és befáradhatunk az adott irodába, hogy bejelentsük a kárt. (A szerencséseknek van saját tanácsadójuk, aki nemcsak jó tippeket adhat, de akár ezt a szakaszt is elvégzi helyettük.) Előzetesen nem árt előkeresni a biztosítási kötvényt, az azon szereplő adatokkal (kinek a nevén van, mi a száma, milyen módozat), ugyanis időt nyerhetünk az ügyintézéskor. A bátrabbak belemászhatnak az „Általános és Különös Feltételek”-be is, hogy megtudják fizet-e egyáltalán arra a kárra a biztosításuk, de ezt kizárólag fanatikusoknak ajánlom.

A bejelentéskor lehetünk bőbeszédűek, szánjunk rá pár percet, nehogy kihagyjunk valamit. A további menetrendről kapásból érdeklődhetünk, sőt jobb helyeken kaphatunk ajánlásokat is különböző mesteremberekhez. Ha az autónk sérült, egyből rögzíti a siralmas állapotot a kárszakértő (feltéve, ha el tudtunk jutni vele a biztosítóig), egy lakás rongálódása esetén azonban időpontot kell egyeztetni vele a helyszíni szemléhez. Egy a múltkorihoz hasonló szélvihar után bizony heteket is várhatunk, de ez nem jelenti azt, hogy a további kárelhárítást nem kezdhetjük meg azonnal.

Ilyen – lakásbalhés – esetben biztos, ami sicher alapon, mielőtt nekiállunk a javításnak jobb, ha készítünk pár digitális fényképet a sérült részekről, illetve ha bontani kell, arról is. Ha valami nyersanyagot kell venni, akkor mindig kérjünk számlát (annak a nevére, akié a biztosítás), amennyiben mesterrel dolgoztatunk, tőle általában elegendő egy lepecsételt árajánlat. Néha ugyan a biztosítótól megszemlézik a végeredményt is, de ezen anyagok leadása után általában már csak várnunk kell, hogy megérkezzen a bankszámlánkra a megítélt összeg.

Kötekedés inkább csak a gépjárműkároknál fordul elő, hiszen a visszaélések is itt a leggyakoribbak. Nagyon nem mindegy, hogy ki hibázott és milyen mértékben, örök igazság: vitás esetben jobb azonnal rendőrt hívni, hogy megállapítsa a felelősséget. Külön brigádok álltak rá arra, hogy határozott fellépésükkel kihasználva embertársaik tudatlanságát – hiszen a KRESZ-vizsgának a mai napig nem anyaga, hogyan működik a gépjármű-felelősségbiztosítás – más pénzén javítsák fel autójukat.

Egy balesetet megelőzni nem lehet, a következményeit azonban – főleg az anyagi oldalon –egy kis odafigyeléssel igenis tompíthatjuk. A csatolt képeken most már csak én is mosolygok…