Mint azt korábbi cikkünkben megígértük (Link: 2007 – az elveszett illúziók éve , most vágatlanul lehozzuk a veszprémi szocialisták évértékelő sajtótájékoztatójának anyagát.

Amikor a Fidesz és a Védegylet Veszprémért koalíciója Veszprémben megnyerte az önkormányzati választásokat, várható működésükkel kapcsolatban bizonyára sok illúzió élt a veszprémiekben. Túl immár a jobboldali koalíció működésének első teljes naptári évén elmondhatjuk, hogy 2007

AZ ELVESZETT ILLÚZÓK

éve volt.

1. „Terhes” örökség

Az új városvezetés, azért, hogy saját teljesítményét felértékelje, megpróbálja leértékelni Veszprém rendszerváltás óta elért eredményeit. Saját sikerjelentéseiben „terhes örökségről” beszél: „Az elmúlt 16 évben Veszprém a megyeszékhelyi státusából adódó helyzeti előnyével nem tudott élni, gazdasági-társadalmi pozíciója megrendült a régió más városaihoz képest.” Az a benyomásunk, hogy aki e sorokat fogalmazta, az elmúlt években nem Veszprémben élt. Nem abban a városban, amely intézmények sorát újította fel vagy építette meg a Dubniczay háztól a Lovassy gimnáziumon át a műfüves labdarúgó utánpótlás-centrumig. Nem abban a városban, amely dobogós helyen végzett a panelrekonstrukciós programban, amely Utcazene Fesztiváljával, a Veszprémi Ünnepi Játékokkal a magyar kultúra egyik sikervárosa, az Év települése lett. Veszprém éveken át küzdött azért, hogy léptékének határait áttörve szürke magyar középvárosból az ország életét meghatározó fejlesztési központtá váljon. Azon a napon, amelyen a Közép-dunántúli Régió társpólusa lettünk, elértük ezt a célt. Veszprém minden lakosa, 60 000 ember joggal lehet büszke erre a teljesítményre. Aki a sikert kudarcnak nevezi, ezt a büszkeséget, a közös teljesítmény jogos örömét vitatja el. Értjük. Az örökség, amely 2006. októberében az új városvezetésre várt, egy szempontból valóban „terhes”. Nem lesz egyszerű meghaladni, de még megőrizni sem ezt az örökséget.

2. „Új, tiszta emberek”

Debreczenyi János polgármester-jelölt választási kampányában a következőket írta: „Nem akarunk szólamokban demokráciával, a valóságban diktatúrával találkozni.” Azóta az új többség szavazat-bemutatásos módszerrel választott alpolgármestereket, a város vezetési szerkezetét a szavazati arányok semmibevételével alakította, közgyűlési napirendek egész sorát volt kénytelen újratárgyalásra visszahozni az előkészítés szakszerűtlensége miatt. Túl a szakszerűtlenségen, jogszerűtlenül döntött a tömegközlekedési tarifák 2007. évi megállapításakor, és okozott ezzel sokmillió forintos kárt a társaságnak, 2008-ban a víz- és csatornadíjak megállapításakor, és a kéményseprő-ipari közszolgáltatás díjainak megállapításakor, amikor a várost sújtó döntéseit szóbeli előterjesztés alapján, saját működési szabályzatát is semmibe véve terjesztette elő és szavazta meg.

Megértjük, hogy a mindenkori többség előnyt élvez a nyilvánosság birtoklásában, de a helyi sajtó birtokba vétele néha olyan formákat és méreteket öltött, ami véleményünk szerint sérti a demokrácia helyi érdekeit. Nyílt vitát folytattunk ebben a kérdésben a Veszprémi 7 Nap főszerkesztőjével. A harc, amelyet az ellenzéki vélemények nagyobb nyilvánosságának jogáért folytatunk, nem szűk csoportérdek. Az ellenzék jogai demokratikus jogok, minden kísérlet, amely a nyilvánosság csatornáit a hatalom számára próbálja kisajátítani, a demokrácia alapjait támadja meg.

A demokrácia gesztusok párbeszéde is. Osztjuk polgármester úr örömét: Veszprémben 2006 októbere óta valóban tudunk immár együtt ünnepelni. Korábban is tudtunk volna, ha a korábbi ellenzék figyelmére és jelenlétére méltatta volna a „közös” ünnepeket. Ma Veszprém nem azért tud közösen ünnepelni, mert az ellenzék egykori vezéregyéniségéből polgármester lett, hanem mert a mai ellenzék nagyvonalúbban és több alázattal viselkedik, mint ők viselkedtek egykor. Nem szólamokban, hanem a valóságban is.

3. Hiány, hiány, hiány!

A következő néhány sorban Veszprém életének talán legsúlyosabb problémájáról beszélünk. Úgy látjuk, hogy a város költségvetése a válságoshoz közeli állapotba került. Bevételeiben meghatározó hányadot képvisel az ingatlanértékesítés. E bevételek teljesülése bizonytalan, az értékesítésre kijelölt ingatlanok egy részének magtartása sokkal ésszerűbbnek tűnik. Hiba, hogy a végkiárusításba bekerült a Parkolóház, és minden bizonnyal bekerül a Közgazdasági Szakközépiskola épülete is. A rogyadozó költségvetést aládúcoló szükségmegoldások rombolják az ésszerűség szempontjait és legbecsesebb tradícióinkat.

Romboló hatású adósságállományunk növekedése is. Mielőtt azonban kifogásainkat konkrétan megfogalmaznánk, szeretnénk elmondani, hogy nem vagyunk a hitelfelvétel vak ellenfelei. Tudjuk, hogy van értelmes, alkotó szándékú hitelfelvétel is, az, amely a fejlődést, tehát a jövőt finanszírozza. Amikor azonban 2007 végén Debreczenyi János polgármester az új hitelfelvételt azzal indokolta, hogy nélküle nem tudna a város fizetni közalkalmazottainak, a helyzetet egyszerre éreztük veszélyesnek és szégyenletesnek. A tény, hogy a város adósságállománya az új városvezetés és többség működése alatt megduplázódott azért ijesztő, mert a felvett hitelek jelentős részét nem fejlesztésre, hanem működésre használják fel, felélik, „eltapsolják”, vagyis rombolják a jövőt.

5. „Úri muri”

Az új városvezetés egy szempontból nem okozott csalódást: tipikusan jobboldali politikát folytat. Kedvez a módosaknak, azokra pedig, akik a mindennapokkal küszködnek, új terheket rak. A hődíjemelés inflációt meghaladó mértéke a panelben élők tízezreit terheli meg. Az inflációt meghaladó mértékben emelkednek a következő szolgáltatások díjai is: kéményseprés, hulladékszállítás, idegenforgalmi adó. Az iparűzési adó kedvezményes mértéke 2,5 millió forintról 1,5 millió forintra csökkent. A polgármester választási ígéreteinek dísze volt az ingyenes parkolás bevezetése. Ebben a fejezetben nem arról akarunk beszélni, hogyan hígult fel az ígéret, hanem arról, hogy kik fizetik a higítmány árát. Az „ingyenes” parkolást lehetőségét 22 ezer autós ajándékba kapja. Nem a polgármestertől. Az ajándék árát Veszprém minden lakója, beleértve a csecsemőket is, megfizeti.

Az új polgármester első győzelmi jelentése a veszprémi „jégpálya” elkészülte volt. A pénzt, amibe a vitatható minőségű jég került, a Közüzemi ZRT. abból a pénzből finanszírozta, ami a hődíj és a hulladékdíj befizetéséből képződött. Más szavakkal: a polgármester megengedte a lakótelepeken élőknek, hogy a korcsolyás veszprémieknek pót-jeget ajándékozhassanak.

Végül, de nem utoljára. Túlzás nélkül botrányosnak nevezhetjük a tényt, hogy a többség a polgármesternek és az alpolgármestereknek a jelenlegi költségvetési és gazdasági helyzetben bruttó 14,8 millió forint jutalmat szavazott meg. Ez a pénz elegendő lenne egy 148 millió forintos pályázat önrészének biztosításához. Ez a pénz elég lett volna arra, hogy a város 1480 család iskolakezdését 10 000 forinttal támogassa. Ebből a pénzből megduplázhatták volna az új többség számára szavakban oly kedves civil szervezetek támogatását.

Nem tették. Orbán Viktor levelének hatására Debreczenyi János a felvett nettó jutalmat utólag osztotta szét. Orbán Viktor levele nélkül nem tudta, hogy mi az etikus magatartás? És az alpolgármesterek? Jól van ez így?

4. Megszegett ígéretek

Tisztában vagyunk vele, hogy – amiképpen a hatalomé sem – az ellenzék jogai sem korlátlanok. Van, amit egy ellenzék, etikai korlátainak átlépése nélkül, nem tehet szóvá. Bizonyosak vagyunk azonban abban, hogy az ígéretekkel, amelyeket a választásokon később győztes erők tettek, amelyekre a választóktól bizalmat kértek és kaptak, nemcsak szabad, de kötelező is az ellenzéknek a többséget elszámoltatni.

Ilyen ígéret volt, hogy az új többség nem értékesíti a Gyermekek Házát. Ígéretüket nyíltan megszegték, amikor a Gyermekek Házát mégis felvették az eladási listára. A költségvetés düledező szerkezetét most az épület eladásával próbálják megerősíteni, bár egykor éppen a Gyermekek Háza előtt tartottak sajtótájékoztatót az Alapítványi Általános Iskola bezárása ellen.

A várost most vezető többség a politikai és társadalmi tiltakozás minden eszközét felhasználta, hogy a Sün Balázs tagóvodát bezáró korábbi többséget megbélyegezze. A Nagy László Általános Iskolát – megszegve minden korábbi ígéretét – mégis úgy zárta be, mintha az nem a szégyene, hanem kifejezett sikere lenne.

Debreczenyi János polgármester-jelölt a választási kampány során – híveinek lelkes tapsától kísérve – ígéretet tett arra, hogy a nagy belső támogatást élvező igazgató-jelölteket támogatni fogja. Sipos Zoltánt, aki a Városi Művelődési Központ igazgató-választásának egyetlen jelöltjeként állt a Közgyűlés elé, munkatársainak 95%-a támogatta. Kiálltak mellette a nyugdíjas klubok és az egyetem képviselője. Nincs ennél nagyobb, egységesebb belső és külső támogatás. A többség mégis nemet mondott. A polgármester álláspontját többszöri kérésünk, felszólításunk ellenére sem fejtette ki. A szavazáskor nemet mondott. Debreczenyi János évértékelő interjújában a Veszprémi 7 Napban a következőket nyilatkozta: „Amikor egy vitában azzal érveltem, hogy nem ezt akarja a város többsége, erre a következő választ kaptam: nem az számít, hogy mit akar a város többsége, hanem az, hogy a Közgyűlés többsége miként dönt.” Tudjuk, hogy ez akkor nem hangzott el. Mi most szó szerint Őt idéztük. Ők szó szerint ezt csinálták.

5. Átlépték árnyékukat…

Debreczenyi János képviselő mondta 2005. december 12-én: „Semmiféle olyan összevonással nem tudok egyetérteni, ami ebben az anyagban szerepel. Én úgy gondolom, hogy amennyiben a gazdasági társaságokban rejlő tőkeerőt az önkormányzat ki akarja használni, úgy annak a lehetősége most is fennáll. (…) Azt gondolom, hogy nem kell a jól működő gazdasági társaságainkat átszervezéssel riogatni, olyan csúcsszervezetet létrehozni, amely csak a költségeket emészti fel.”

Aztán mégis létrehozták. Nem tennénk szóvá, ha a vajúdó hegyek nem torzót szültek volna. Az integrált cég gazdálkodása ma átláthatatlan, elkopnak a tartalékolt fejlesztési források. A centralizáció arra biztosan jó volt, hogy az ellenzéket a tulajdonosi jogok gyakorlásából egycsapásra szinte teljesen ki lehetett zárni. A konszenzusos irányítás helyett kézi vezérlést látunk. Nem csökkent az igazgatósági és a felügyelő bizottsági tagok száma, a stratégiai tervezést megerősítés helyett közbeszerzés nélkül kiadták az ADITUS-nak. Az új vezetés intézkedése semmit sem hozott a veszprémieknek. De akkor kinek hozott?

6. Dübörög az álomgyár

Miközben a valóság recseg-ropog, az álomgyár dübörög. A következőkben hosszabb kommentár nélkül az új városvezetés dokumentumaiban szereplő olyan célokat sorolunk fel, melyeket mi megvalósíthatatlannak, a jövőben elvesző illúziónak tartunk. Kéregvasút a vasútállomás, a repülőtér és a Balaton part között; a Veszprém-Balatonalmádi vasútvonal; Veszprém, a Balaton fővárosa; a Csatár-hegy közművesítése; Európa-falu a Csatár-hegyen; kisipari park Gyulafirátóton; Veszprém vendégéjszakái: évente + 10%; 50% a Bakonykarsztban; a bérlakások számának jelentős növelése. Céljaink eléréséhez 2 000 000 000 forint pályázati önrész. Elfogadjuk és tiszteljük a tervezés bátorságát, a merész álmokat az oktalan álmodozástól azonban az különbözteti meg, hogy az oktalan álmodozásból semmi nem lesz. Megfosztva minden más eszköztől, egyet tehetünk: a nagy álmok megvalósulásával évről évre következetesen elszámoltatjuk az álomgyár üzemeltetőit.

7. Veszprém többet érdemel

Néhány évvel ezelőtt Veszprém – modern kori történetében először – közel került ahhoz, hogy a vezető magyar városok szűk „klubjának” tagja legyen. Ez a lehetőség még nem veszett el, de veszélyben van. Veszprém nem rohan még lefelé a lejtőn, de közel áll a lejtő pereméhez. Regionális helyzetünk sokat romlott az elmúlt esztendőben. Az a benyomásunk, hogy az új városvezetés Székesfehérvárhoz való viszonyában téves utat készül választani. Regionális vezető szerepünket csak a Székesfehérvárral való intenzív együttműködésben őrizhetjük meg. Úgy látjuk, hogy a város vezetése ehelyett a versengést választotta. Nem hiszünk e versengés sikerében. Ezt a versengést egyszerűen értelmetlennek tartjuk. Társpólusunkat nem legyőzni, hanem megnyerni kell. Partnerségre, értelmes együttműködésre. Különben megtörténhet, hogy Veszprém visszasüllyed a magyar középvárosok szürke átlagába. Oda, ahonnan közös erőfeszítéssel egyszer már kiküzdöttük magunkat. Oda, ahová Székesfehérvár, mely ma még partnerünk, legfeljebb visszanézhet ránk. Veszprém többet érdemel!

8. Együttműködést!

E többlet forrása – erről meg vagyunk győződve – az együttműködésben rejlik. Az együttműködést Veszprém határain belül, a helyi politika világában kell kezdenünk. Ez nem illúzió. Sikeres ügyek sora bizonyítja, hogy Veszprém győztesen tudott kikerülni azokból a harcaiból, melyeket a politika törzsi viszonyain túlemelkedve, erőit egyesítve vívott. Sikerre vittük a Séd-völgy rehabilitációját, a Mártírok útja felújítását, egyetértésben szereztünk régiós forrásokat az Utcazene Fesztiválnak, a Pannon Várszínháznak, példát tudtunk teremteni a kiemelt fesztiválok támogatásának közös elfogadásával, közösen csiszoltuk készre részvételünket a „Nagy Terv” televíziós produkcióban. Valahányszor készek voltunk az együttműködésre, Veszprém kézzel fogható értékekkel lett gazdagabb. Veszprém szocialista képviselőcsoportja kész harcolni is, ha kell. De mélyebb és merészebb értéknek tartja az együttműködést. Készítsük el a közös erővel sikerre vihető veszprémi programok listáját! Készítsük el a legnehezebben megoldható feladatok listáját! Tárgyaljunk addig, amíg meg nem találjuk a közös megoldásokat! Készen állunk rá, hogy – ellenzéki szerepünk feladása nélkül - a polgármesterrel, a többségi frakciók vezetőivel megállapodjunk a legígéretesebb és a legégetőbb kérdések közös rendezésében. Nincs annyi energiánk, hogy oktalan belső harcokra fecséreljük. Együtt talán van annyi energiánk, hogy megoldjuk problémáinkat.

VESZPRÉM JOBBAT ÉRDEMEL!