Mivel zártuk a 2007. évet? Jelenleg Budapesten a kritikus értéket meghaladó a levegő szennyezettsége, közszolgálati rádiónkban az volt hallható, hogy ha nagy a szmog, akkor pattanjuk kerékpárra, hogy autóinkkal ne fokozzuk a káros anyagok kibocsátását. Kétségtelen, érdekes megoldásnak tűnik ez a javaslat, főleg akkor, ha egyes szakemberek még azt sem javasolják, hogy sétáljunk az utcán.

Szomorúan láttam, hogy a teljes szélcsendben hömpölygő, -4 ºC-os szennyezett levegőben az utcán – ahol fekete réteg vonta be az autókat – modern anyukák tologatták vagy sétáltatták gyermekeiket.

De menjünk tovább, Amerikában ítéletidő tombol, kiderült, hogy Iránban nincs atombomba, hazánkban katasztrofálissá vált az élelmiszertermelés, Amerikában minden idők legkevesebb gabonakészletével kell számolni, Pakisztánban meggyilkolták Benazir Bhutto asszonyt, megnyíltak a határok, Németország kritizálja a magyar-ukrán határvidék ellenőrzésének hatékonyságát, de azt elfelejtik hozzátenni, hogy 2002 környékén ők vetették meg velünk a náluk kiselejtezett határvédelmi rendszereket. Vietnámban ismét emberáldozata van a madárinfluenzának, az olaj és az arany világpiaci ára az egekbe szökött, Parlamentünk megszavazta az egészségügyi törvényt stb.

Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a világban óriási a zűrzavar. Elvtelen emberek azt akarják belénk sulykolni, hogy ilyen jó dolgunk még nem volt soha. Rózsaszín jövőt festenek, miközben csak fekete festékük van. Fenntartható fejlődésről beszélnek, miközben az egyszerű emberek közében is tudott, hogy baj van még az alapvető ellátásokkal is. Rémképszerűen bukkannak fel a Luganói jelentés egyes ajánlásai. Az ajánlások közül talán az a legszörnyűbb, ahogyan a bizonyos „népességapasztást” tárgyalja. Megdöbbentő számomra, hogy a Lugánói jelentés és az új egészségügyi változások között azonosságot vélek felfedezni. Lehet, hogy rosszul értelmezem akár a jelentést vagy az egészségügyi törvényünket, de az biztos, hogy a fő tételekben az azonosság, hasonlóság vagy ráutalás megtalálható. Félretéve minden kritikát, érvelést, vitát, arra sajnos számítani kell, hogy az új reformok hatására a várható életkor nem emelkedni, hanem csökkenni fog. Ez gazdaságilag tökéletes, és ha ez a hazai egészségügyi ellátástól elvárható megoldás, akkor ezt teljesíteni fogja.

Nézzük a tényeket. Jelenleg pl. a magyar férfiak esetében az átlagéletkor 66 év (KSH adat). Az új, tervezett munkaügyi törvény a férfiak esetében a munkaképességet 65 évben szeretné megállapítani. Az adózás és a járulékfizetés esetében tárgyaltuk, hogy ezek 80%-át a multinacionális vállalatok fizetik be. Tudjuk, hogy ezek a befizetések még csak meg sem közelítik az európai uniós átlagot, tehát a nyugdíjakat alig tudják ebből fedezni. Őszintén megmondták, hogy a jövő nyugdíjasai még csak ne is ábrándozzanak olyan nyugellátásról, ami ezidáig (2007) volt. Az első ellentmondásossággal itt találkozhatunk.

Tehát minden munkaképes férfi köteles lesz 65 évig dolgozni, miközben jelenleg csak 66 év az átlagéletkor. Mi következik ebből? Minden bonyolult matematikát mellőzve: a nyugdíjbiztosítást fizetni kell kb. 40–45 évig, és a megtakarítást mindösszesen egy évig élvezhetik, már akik megélik. A nyugdíjjal párhuzamosan fizetni kell a betegbiztosítási járulékokat is, és nincs kibúvás. Ez elméletileg jól hangzik, de a valóságban tudott, hogy az igazán tetemes járulékbefizetési adósok maguk az állami szervek, intézmények. Nagyon jó volna, ha a nyugdíj- és betegségbiztosítások hiányát csak a rabszolgapiacon, bocsánat, a munkaerő piacon szerencsétlenkedő feketemunkások képeznék. Ez a helyzet kezelhető, de amikor a társadalombiztosítási járulékok ellenőrzése megkezdődött, kiderült, hogy a tűzoltók, a MÁV, sőt minisztériumok sem fizették be munkatársaik után a járulékot. Megmagyarázták: adminisztrációs hiba. A demokratikus gépezet beindult, és mostantól a járulékok beszedését az APEH végzi, azért, hogy a szegény (miniszter asszonyunktól tudottan) külföldi biztosítóknak ezekből a pénzekből 49% részt átadjunk. Nem bonyolítom tovább a gondolatmenetet, ezzel csak azt szerettem volna éreztetni, hogy a Lugánói jelentésben megfogalmazott irányelvnek megfelelően az új egészségügyi törvény minimálisan és garantáltan a férfi lakosság átlagéletkorát minimum egy évvel megrövidíti. Közgazdaságilag tökéletes a rendszer.

Megszületik egy emberke – ha ezt emberi módon akarják a szülők, akkor ezért fizetni kell. Kellemetlen (mármint közgazdaságilag), mert a gyerekek egészségügyi ellátását már nem lehetett kivonni a rendszerből, de a megoldás sem váratott sokáig magára. A gyermekkórházak számát és ellátását – mint társadalmi feladatot – a minimálisra kell csökkenteni, ezáltal a fizetős, magán gyermek-egészségügyi intézmények száma megszaporodik, mert melyik az a lelketlen szülő, aki ne fizetné ki minden vagyonát gyermeke egészségéért…

Elkezdődik a gyermek iskoláztatása, ami nem más (ezen mindig háborgok), mint a „humán erőforrás tőkebefektetése”. A kultúrát, a tudományokat és a művészeteket kerülni kell, mondják szakemberek, mert az milyen dolog, hogy gondolkodó, érző, cselekvőkész emberiséget neveljen egy társadalom? Akkor ki fog választani, kit lehet eladni a munkaerőpiacon multinacionális vállalatoknak? Nem kizárható, hogy az iskoláztatás ismét csak a kiváltságosok lehetősége lesz. Úri körökben az tapasztalható, hogy csemetéik oktatását már külföldi egyetemeken biztosítják, akik vagy kint maradnak, vagy egy kész vezetői helyre nagykegyesen visszajönnek. Tapasztalom és látom, hogy nem nagyon tehetős, de tanulni vágyó fiatalok hogyan adósodnak el ösztöndíjaikkal a multinacionális cégeknek, és hogyan kénytelenek elhagyni hazánkat. De akkor ki fizeti a járulékokat? Természetesen 80 %-ban a multinacionális cégek az alkalmazottak után (de persze munkahelyteremtésért néhány milliárdot azért felvesznek). Meddig köteles tehát egy munkaerőpiacon eladott ember három műszakban, túlórákat vállalva rabszolgamunkát végezni rendkívül alacsony bérét? A törvény értelmében 40–45 évig, de utána szigorúan a közgazdasági szabályoknak megfelelően azonnal haljon meg, mert akkor lehet a befizetett járulékok után profitot képezni, no persze azt mondják, hogy azért van a betegségbiztosítás.

Javaslom, hogy mindenki nézzen körbe a saját háza táján, hogy ez mit jelent! A táppénzt jó darabig a munkaadónak kell viselnie, az egészségügyi ellátás jelentős pénzekbe kerül, ha a betegnek egyáltalán van pénze. Ha minden tartalékát felélte, és nem tud járulékfizetést produkálni, az új szemlélet alapján minimálisan ellátják, de azonnal APEH ellenőrzést kap. Elméletileg ennek nem így szabadna működnie, de a multi, aki azt tapasztalja, hogy valaki rossz és gyenge rabszolga, azonnal kirúgja, és másik szerencsétlent vesz fel. Sajnos ez nem ritkaság, hanem ez a napi valóság. Az összefüggések feltárását és elemzését nagyon sokáig lehetne folytatni. A végső konklúzió mindig oda vezet, hogy él és működik a Lugánói ajánlás.

A palatinuszi szemlélet megköveteli az elemző tárgyilagosságot, ezért fontos, hogy az elméleti feldolgozások mellett foglakozzunk a tényszerű, megmásíthatatlan, bekövetkezett eseményekkel is.


A 2007. év utolsó eseményeinek kivonatos elemzései

Hír:
Harmincezer madár pusztult el a fekete-tengeri baleset miatt

Mintegy harmincezer madár esett áldozatul eddig a Fekete-tengeren a hajóbaleset miatti olajszennyezésnek.

Vasárnap hajnalban került viharba az az orosz olajszállító hajó a Fekete-tengeren, amelynek a fedélzetén lévő pakura jelentős része a Kercsi-szoros vizébe ömlött. Szintén a heves vihar miatt Kavkaz kikötőjében elsüllyedt egy ként szállító hajó, majd egy további teherhajó.

Délben ugyanott elsüllyedt a Nahicsevan teherszállító hajó is, amely a kikötőben horgonyzott. A 11 főnyi személyzetnek nem esett baja. A heves vihar miatt az illetékes hatóságok intézkedésére mintegy 50 hajó a Kercsi-szorosból és környékéről biztonságosabb vizekre hajózott.

(Palatinusz-értelmezés – továbbiakban PÉ)
A hírt több esetben elmondtam számos embernek, és megkérdeztem, hogy mit tudnak róla, és mi a véleményük a katasztrófáról. A válaszok lehangolóak voltak. Semmi probléma, a szennyezéstől megtisztítják a vizeket és a partot, így a turizmus nyáron nem szenved kárt! Az, hogy a tengerek élővilága rosszabbul tűri a szennyezést, mint a szárazföld, valamint az a tény, hogy a tengerek, óceánok szennyezettsége a kritikus határhoz érkezett, nagyobb figyelmet érdemelne.

Hír:
A mi madaraink is áldozatul estek a fekete-tengeri katasztrófának
Egy héttel a fekete-tengeri olajkatasztrófa után még mindig ezrek dolgoznak a kármentesítésen, a pusztulás mértékét még megbecsülni sem lehet. Eddig mintegy 30 ezer vízimadár esett áldozatul, de még 20 év múlva is gyilkolhat a tengerbe került olaj. A Greenpeace a helyszínről küldött videobeszámolót. A WWF és az MME a hosszú távú hatásokat mérlegeli.

(PÉ)
A két hírt tudatosan választottam szét. Mint olvasható, egy tőlünk távol eső tengeri katasztrófa a hazai élővilág egyensúlyát is súlyosan veszélyeztetheti. Ebben az esetben is úgy tekinthetünk erre a katasztrófára, hogy már elérte a globális méretet.

folyt. köv.


Szacsky Mihály
palatinus